Lassan hatvan éve szenvedélyesen rajong szeretett sportágáért. Sportolói pályafutása után edző lett, évtizedekig vezette aktuális csapatát a legjobb eredmények felé. Sokszor a családját is háttérbe szorította a sport, de rendkívül hálás a türelmükért.
Bogdánffy Csaba 1958-ban ismerkedett meg az asztalitenisszel. Az akkori rendszer szigorú volt még, nem lehetett akármikor pingpongozni, ezért sokszor cselhez kellett folyamodniuk.
– Amikor csak lehetett ütöttük a labdát. Előfordult, hogy az edzésünk végén csak behajtottuk az ablakot, hogy másnap délelőtt bemászhassunk rajta. Ez működött is, amíg le nem buktunk – mesélte nevetve.
Elmondása szerint akkoriban szakmai felkészítés nélkül készültek a versenyekre. Ő maga nem tartozott az úgymond fenoménok közé, de megbízható teljesítményre volt képes. Az akkor még Kinizsi névre hallgató egyesület stabil résztvevője volt az NB III-as küzdelmeknek, illetve Békés megye élvonalába tartoztak utánpótlás szinten.
Az első asztalitenisz-edzők egyike
A hetvenes évek elején Bogdánffy Csaba az egyike volt azoknak, akik hivatalos edzői képesítést szereztek, így az aktív játék mellett gyermekekkel is elkezdett foglalkozni. Ezután került az OMTK ügyvezetői pozíciójába, amelyet több, mint tíz évig betöltött.
– Az utolsó mérkőzésem igazán emlékezetes volt 1976-ban. Egy napon játszott a női és a férfi csapat is, a lányok felkerültek az NB II-be, míg mi az NB III-ba. Miután ügyvezető lettem, aktív játékra nem volt lehetőségem, de természetesen edzőként tovább tevékenykedtem, nem akartam elszakadni a sportágtól – emlékezett vissza.
Komoly szerepet töltött be abban, hogy a sportcsarnok a nyolcvanas évek végén az orosházi asztalitenisz bázisa lett. Akkoriban az Eötvös iskola igazgatóhelyetteseként, majd testnevelő tanáraként ő felelt a sportcsarnok ügyeiért.
– Első intézkedéseim egyike az volt, hogy egy pingpong termet alakítottunk ki a ruhatár helyén. Az Eötvösbe járó asztaliteniszesek a testnevelés óra helyett is itt játszottak. Ennek egyik legnagyobb haszonélvezője Tóth Kata volt, aki most a Budapest Érdért Se versenyzője – mesélte büszkén.
Később, 11 évig az intézmény igazgatójaként is tevékenykedett. Nyugdíjazása után viszont teljesen az asztaliteniszre koncentrálhatott.
Nagy lelkesedéssel beszélt a régi Extraligás időszakról, sorolta a neveket: Lovas, Fazekas, Tápai, akik mind komoly európai szintű játékosként orosházi színekben versenyeztek. Négy évvel ezelőtt azonban hosszú idő után az orosházi csapat nélkül kezdődtek meg a legmagasabb osztály küzdelmei.
– Az egyik legszebb emlékem, amikor 2000-ben harmadik helyen zártuk a bajnokságot, és oda-vissza megvertük a Postás SE gárdáját. Azóta is ez a legnagyobb siker az orosházi asztalitenisz történetében. Az erősebb csapatokkal azonban nem tudtunk versenyezni anyagiakban, a jobb játékosainkat mindig elcsábították, majd egy idő után sajnos nem sikerült megteremteni az anyagi feltételeket az Extraligához.
Minden pénzt a gyerekekre költött
Beszélgetésünk alatt végig érződött a szenvedély szeretett sportága iránt, amelyért nagyon sokat tett és tesz a mai napig. Mindig társadalmi munkában végezte feladatát, azt a kevés pénzt, amit kapott az egyesülete az utánpótlás versenyeztetésére fordította. Anyagiakban nem is mutatkozott meg a befektetett munka, viszont számtalan erkölcsi elismeréssel büszkélkedhet.
– A legbüszkébb a Magyar Asztalitenisz Szövetség által 2014-ben alapított a Magyar Asztalitenisz sportért életműdíjra vagyok, amelyet elsőként nyertem el. A sikerekért rendkívül hálás lehetek a családomnak. Köszönöm nekik, hogy ennyire támogattak és elviselték a sport iránti szeretetem.
A siker mindig közös munka eredménye
Elárulta azt is, mi szerint végezte mindig a feladatát, miben látja eredményességét. Úgy véli, hogy a sikert nem szabad kisajátítania egy edzőnek, az mindig egy közös együttműködés eredménye.
– Mindennek alapja a munka. A hétköznapok becsületes, odaadó munkája hozza meg a sikert, ami nem csak a rátermettebbnek, hanem a kevésbé tehetségesnek is kifizetődő lesz. Egy edző legyen mindig alázatos, neki egy feladata van, hogy megteremtse a környezetet, a feltételeket, amiben a sportolók sikeresek tudnak lenni.
Vezetésével idén ismét a legjobbak között, az Extraligában versenyezhetnek a PET-BAU ASE játékosai. Az edzői feladatokat már nem ő látja el, abban Csáki Rita, a csapat kapitánya segít, de a mérkőzéseken továbbra is ellátja tanácsaival a lányokat.
