- hirdetés -

Két dolog miatt is kitűnik a mentősök közül: magas termetével és állandó jókedvével. Aki ismeri Attilát tudja, társaságában garantált a nevetés. De a humor mellett a munkamánia is jellemző rá. Ha véget ért a szolgálat, sokszor bent marad még a mentőállomáson, hogy biztosan rendben legyen minden a mentőautókkal.

Orosházi mentős a legjobbak között – írtuk pár napja az OrosCafén, miután Karasz Attila főigazgatói dicséretben részesült. Ezért választottuk őt a Hét emberének. Amikor felhívtam, hogy ezt közöljem vele, annyi volt a reakciója, hogy akkor most inkább iszik egy kávét, és utána mondjam el neki még egyszer, mert biztosan ugratom. Nem ugrattam, így néhány órával később már a mentőállomáson beszélgettünk.

Munkából hivatás

Nem tervezte, hogy mentős lesz. Éveken át kamionozott, majd hazatérve munkát keresett, buszsofőrnek ment volna szívesen. De ott nem volt hely, a mentőszolgálattól viszont szóltak, hogy van üresedés, így oda ment.
– Az elején úgy gondoltam, hogy 3-4 évet leszek itt, aztán váltok. De közben beleszerettem ebbe a hivatásba, így maradtam. Az életem részévé vált az egész. Közhelyesen hangzik, de igaz: segítünk az embereknek, amikor nagy bajban vannak, ez pedig minden napra ad egy újabb löketet. Ez több mint munkahely, barátokkal dolgozom együtt – fogalmaz.

Garázsmesterként ő felel a mentőautók állapotáért (Fotó: Melega Krisztián)
Garázsmesterként ő felel a mentőautók állapotáért (Fotó: Melega Krisztián)

Gépkocsivezetőként kezdte 2002-ben, majd 2014. októbere óta műszaki gondokként, azaz garázsmesterként is dolgozik az állomáson. Ő intézi az autók sorsát, beosztásokat ír, vezeti az autók futását, és egyéb paramétereket. Azt mondja, a két feladatkör kiegészíti egymást, és bár sokszor tovább bent kell maradni a munkahelyén, hogy mindennel végezzen, nem adná fel semmiért ezt a hivatást. Talán ezért a munkamániáért választották bajtársai és felettesei tavaly az Év Mentősének Orosházán.

Az irodai munka mellett tehát vonulós mentősként is dolgozik.
– Még 14 év után is megemelkedik a pulzusom, ha megszólal az állomáson a riasztócsengő. Nincs két egyforma esetünk, soha nem tudjuk, mi vár majd ránk. A balesetek nagyobb kihívásokat jelentenek, hiszen ott sokszor több sérült is van, és komolyabb kihívás elé állítja a mentőtiszteket, ápolókat és minket gépkocsivezetőket is. De a legnehezebb helyzeteket is megoldjuk, mert az orosházi mentősök kiváló csapatot alkotnak, élmény velük dolgozni – vallja.

Karasz Attila nem csak a mentőautót vezeti, aktívan részt vesz a mentésben a helyszínen (archív fotó: Kecskeméti Krisztina)
Karasz Attila nem csak a mentőautót vezeti, aktívan részt vesz a mentésben a helyszínen
(archív fotó: Kecskeméti Krisztina)

Attila tótkomlósi, ott is él, onnan jár be Orosházára. A komlósi állomás átadása után egy ideig ott is dolgozott gépkocsivezetőként, de most már csak Orosházán szolgál.

Nagyot fejlődött a mentőszolgálat

Azt mondja, az emberek többsége hálás nekik, de sajnos rendszeresen előfordul, hogy a hozzátartozók számon kérik őket, miért nem értek ki gyorsabban. Ez bántja, hiszen sofőrként tudja, a lehető leggyorsabban próbál kiérni egy helyszínre. De ehhez is idő kell, amit sokszor befolyásol a forgalom nagysága és az, hogy honnan indulnak. Mert sokszor előfordul, hogy nem is az állomáson, hanem útközben kapják a riasztást mondjuk Csorváson, és onnan tovább tart elérni Kaszaperre.
– Egyébként rengeteget javult a mentőszolgálat ezen a téren. Azzal, hogy Tótkomlóson is megnyílt a mentőállomás, sokkal gyorsabban kiérnek az ottani bajtársak egy beteghez, mintha innen indulnánk. Ráadásul sok terhet levesznek a vállunkról, így többször szabadok az itteni autók, ami növeli a biztonságos mentést – fogalmaz.

De ide sorolja, hogy az elmúlt években megújult a tótkomlósi és a kaszaperi út, tavaly pedig elkészült a Szeged és Békéscsaba irányába vezető 47-es főút is.
– A különbség óriási, ami főleg a betegeket érinti. Egy példa: néhány éve Békéssámsonról 35-40 perc alatt értünk be az Orosházi Kórházba, hiszen maximum 70-80 kilométeres sebességgel mertünk menni, különben a rossz út miatt a beteg rázkódott. Amióta megvannak az új utak, nincs ilyen sebességhatár, olyan tempóval jövünk, amilyennel csak lehet.

Emellett két éve megkaptuk az új, sárga mentőautókat, ami megint óriási előrelépés volt. Nekünk, mentősöknek sem mindegy, hogy régi, kiszuperált autókkal vonulunk, vagy klímás, kényelmes mentőkkel.

Az új járművek ilyenek, ráadásul a beteg is kényelmesebben fekszik és a mentőtiszt is jobban elfér, nagyobb a tér, menet közben is tudnak a beteggel foglalkozni – fogalmaz.

Ha már szóba hozta a vonulásokat, adódott a kérdés: mennyire nehéz úgy közlekedni 110-120 kilométeres tempóval, hogy mögötte van még két bajtársa és egy beteg is. Hiszen egy szirénázó, száguldó mentőautó eleve veszélyforrás a közlekedésben.
– Komoly alkalmassági vizsgákon veszünk részt rendszeresen, felkészültek vagyunk. De ahhoz, hogy minden rendben legyen, kell a többi közlekedő megértése és figyelme is. Ebben is sokat javult az ország egyébként. 10 éve sokan le sem húzódtak ha vonultunk, ma már azért sokkal jobb a helyzet. Az új, sárga autók könnyebben észrevehetők, talán hangosabb és hatásosabb a hangjelzés is, így már messzebbről érzékelik az autósok, hogy közeledünk.

A legrosszabb, ha valaki megijed, és beletapos a fékbe, hiszen ekkor nekünk is reagálni kell, nagyot fékezni, vagy elrántani a kormányt. A legtöbbet azzal segítenek a sofőrök, hogy amikor észlelnek minket, kiteszik az irányjelzőt abba az irányba, amerre le akarnak húzódni. Ezt én látva már tudom, hogy a másik irányból kerülhetem.

Erről egyébként több mentős is beszélt már korábban. Az egyik legismertebb bajtársa, Csordás Tibor egy budapesti vonulást vett fel és töltött fel a netre. Az egész világ az ő tudásán és gyorsaságán ámult, több mint 4 millió feletti a videó megtekintése a YouTube-on. Hasonlóval találkoznak nap mint nap Attiláék is – persze nem ekkora városban.

A mentősök élete nem egyszerű, sokszor éjszaka is dolgoznak. De Attila felesége megértő, hiszen ő is az egészségügyben dolgozik.
– Próbáljuk úgy szervezni a beosztásunkat, hogy egyszerre dolgozzunk, így jut idő egymásra is. Megszoktuk ezt az életet, mindkettőnk munkája egyben a hivatása is. A barátok meg büszkék arra, hogy van a társaságban egy mentős – teszi hozzá nevetve.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.