Zanóczné Markovics Szilvia, a Móricz Zsigmond utcai óvoda telephelyvezetője már fiatalkora óta tudta, hogy óvodai pedagógus szeretne lenni a nagybetűs életben. Munkáját, a pedagógusnapi ünnepségen Ruhmann Imréné-díjjal jutalmazták. Számára a gyermeknevelés nemcsak egy munka, hanem hivatás is egyben. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a rábízott óvodások ne kész információkat kapjanak, hanem játékosan szerezzék meg ismereteiket a világ dolgairól.
Zanóczné Markovics Szilva Szarvason, 1994-ben szerzett óvodai és angol nyelvű tanító pedagógus diplomát. Először tanító akart lenni, de mégis maradt az óvodai képzésnél, melyet azóta sem bánt meg. A június elsejei, pedagógusnapi ünnepségen szakmai elismerést kapott, neki ítélték meg a Ruhmann Imréné-díjat, óvodai pedagógusként végzett odaadó munkásságáért.
– Nem esik nehezemre az, hogy gyerekekkel foglalkozzak. Nem munkaként élem meg a betöltött szerepemet az óvodában, hanem hivatásként. Energiával tölt fel amikor az apróságokkal foglalkozok. Nagyon magával ragadó érzés az, amikor én tanítok nekik valami ismeretet vagy tőlem sajátítanak el bizonyos dolgokat, hiszen tudom, hogy ezt én adtam nekik és miattam tudják, mit jelentenek vagy hogyan működnek bizonyos a dolgok a világban. Ezek az apró dolgok, nagy örömet jelentenek számomra – mondta.
Munkája során szem előtt tartja azt is, ne csak a gyermekek készségeit fejlessze, hanem már az óvodában megtanítsa nekik azt, hogyan viszonyuljanak egy közösséghez.
– Ezek a gyerekek az óvodában legalább 4 évet együtt töltenek. Az itt szerzett gyerekkori barátságok akár egy életen át is tarthatnak, mert akár egy iskolát, majd utána középiskolát is együtt választhatnak, hogy egymás mellett cseperedjenek fel. Nem véletlenül próbáljuk a szülőket is bevonni a közösségbe, ahol ők is megismerkedhetnek egymással – fogalmazott.
Mivel már 22 éve van a szakmában, ezért az első óvodai csoportok gyerekei, akikre pályája elején vigyázott, már huszonéves felnőttekké váltak.
– Az akkori 4-5 éves gyerekek már felnőttek, de legtöbbjük ugyanúgy köszön és integet az utcán, ha találkozunk. Ez nagy szó, ugyanis azt tapasztaljuk, hogy óvodáskorban a gyermekeknek még nem alakul ki annyira az arc és névmemóriájuk, hogy egyből megismerjenek minket. Vannak olyanok is, akik már középiskolások, és azt mondják, hogy ők is óvónők szeretnének lenni, mert olyan erős közösséget teremtettünk nekik anno az óvodában, hogy ezen a pályán szeretnének elhelyezkedni, hogy újra megtapasztalhassák ezt az örömöt. Ez számunkra hatalmas elismerést – mesélte büszkén.
Kiemelte, a kommunikáció rendkívül fontos. A mai rohanó világunkban a szülők már nem léteznek okostelefonok és tabletek nélkül. Ez természetesen érthető, de pedagógusként azt tanácsolja, hogy a szülők többet olvassanak gyermekeiknek, hiszen egyre több beszédhibás aprósággal találkozik munkája során, ami ehhez a jelenséghez erősen köthető. Az óvodában próbálnak küzdeni ez ellen a probléma ellen is.
Beszélgessünk többet gyermekeinkkel
– Manapság otthon kevesebbet beszélgetnek a szülők a gyerekeikkel. Ebből adódik, hogy a csemeték jelentős része nem tud megfelelően kommunikálni. Mi próbálunk minél nagyobb hangsúlyt fektetni a játékos ismeretterjesztésre is, hogy a gyerekek készsége és kommunikációja egyaránt fejlődjön. Én például úgy tanítom az angol nyelvet is az óvodában, hogy minél nagyobb hangsúlyt fektessek arra, hogy a gyerkőcök saját maguk tapasztaljanak és próbálják ki a dolgokat, így sokkal tanulékonyabbak lesznek és hatékonyabban sajátítanak el a későbbiekben más ismereteket is – emelte ki.
Elmondta, a gyerekek és a családok védelmére használnak egy működő jelzőrendszert, ha ilyen probléma adódik, segítenek a családoknak. A lurkók nagyon beszédesek, de szerencsére még nem fordult elő olyan, hogy családon belüli erőszakot tapasztaltak volna. Ennek ellenére folyamatos képzést tartanak az óvodában, gyermekvédelmi tevékenységet folytat az intézmény. Az óvoda pedagógusai rendszeresen vesznek részt oktatásokon és előadásokon a gyermeknevelést érintő témákkal kapcsolatban.
