- hirdetés -

Kőrösi László okleveles gépészmérnök, irányító technológus tervezte az orosházi síküveggyárat. S bár a világ számos országában kapott és látott el tervezői és irányító tervezői feladatokat, az orosházi születésű szakember munkái közül erre a legbüszkébb. Már jó ideje a fővárosban él, de gyakran visszajár szülővárosába. Legutóbbi látogatása alkalmával beszélgettünk vele.

Kőrösi László 1943-ban született Orosházán. Életében mindvégig meghatározóak voltak azok a gyermekkori élmények, amelyek városunkhoz kötődnek.
– A Szőlőköz elnevezésű városrészben laktunk, egészen pontosan a Hernád utca 2. szám alatt. E házat már rég lebontották, de emlékeimben pontosan visszaidézem, s benne az én akkori külön kis „lakrészemet”. A hajdani petróleum lámpát, amelynek fényénél tanultam pedig vigyázva őrzöm – kezdte beszélgetésünk elején Kőrösi László, aki hozzátette gyermekkorának központi helyszíne a Kis István gödör és a kiserdő volt, ahol télen korcsolyázott, nyáron focizott barátaival, míg fel nem jöttek a csillagok.

Meghatározó gyermekkor

– Általános iskolai tanulmányaimat is itt végeztem – folytatta Kőrösi László, s meghatódottan emlékezett Kállai tanító úrra, aki bevezette a bélyeggyűjtés rejtelmeibe, ezáltal a történelem, és a földrajz egészen különös, rejtelmes világa felé is terelte kíváncsiságát, a tanulni, tudni vágyó hajdani kisdiáknak. Majd következett Vári László tanító úr, akinek szakmai elhivatottsága pedig oly mértékben volt meghatározó a 35 fős osztályközösség számára, hogy később közülük mindenki egyetemet, illetve főiskolát végzett.

– Érdekesség, hogy nála pecsét volt az osztályzat, amit egy külön erre a célra „kinevezett” könyvecskébe adott. Nos, ezt a könyvecskét már-már ereklyeként őrzöm, sok emlék őrzője, egész életre meghatározó erkölcsi tanítási értékeket idéznek e lapok. Vári tanító úr irányítása alatt kis gazdaságot is vezettünk, felástuk a fele udvart, különböző növényeket ültettünk, haszonnövényeket, de nyulakat, baromfiakat is tartottunk. A tanteremben pedig díszhalakat tenyésztettünk – vittük is nagy büszkén a piacra becses portékáinkat, tojást, nyulat, halakat, s a befolyt összegből lett osztálypénzünk,- emlékezett Kőrösi László, aki már egészen korán kezdte a tervezést, hisz 1o esztendősen az akváriumok vizének hőfok-méréséhez gyártott hőmérőt.

Kőrösi László gyakran tér haza ma is szülővárosába (Fotó: Kecskeméti Krisztina)
Kőrösi László mindig várja, hogy hazajöhessen Orosházára (Fotó: Kecskeméti Krisztina)

A tervezés mindvégig meghatározta életét. Mezőtúron, a Gépész Technikumban (mára megszűnt ez az intézmény) végezte középiskolai tanulmányait, nyári munkaként pedig a pusztaföldvári határban kombájnozott. Kezdetben gyakorló technikusként dolgozott ott, ahol a kombájnokat készítették.

Megszerette a gépeket, érteni is akarta őket, ezért 1962-ben jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karára.

Meg kellett változtatni az eredeti terveket

Orosházán, az épülő üveggyár különösen vonzotta, nagyon boldog volt, hogy szülővárosában valósul meg az üveggyártás, mert eredetileg nem itt akarták megépíteni. Így azonban figyelemmel kísérhette ennek, a számára különleges jelentőséggel is rendelkező öblösüveggyár megszületését, amelynek társadalmi ösztöndíjasa lett, a gyár vezetőségének kikötésével, mely szerint a BME Gépészmérnöki Karán belül szakmabeli szakot válasszon.
– Így végeztem el a vegyipari gépész szak, szilikát ágazatát. Negyedéves hallgatóként már feladatokat kaptam olyan kemence tervezésére, amely 28oo – 32oo kalóriás, fűtőértékű gázra alkalmas. Ez valóban nagy feladat volt, igazi mérnöki és hasonló volt a diplomatervem is – fejtette ki Kőrösi László.

Az épülő síküveggyár makettje (Fotó: család)
Az épülő síküveggyár makettje (Fotó: család)

Kiemelte, nagyon jó szakemberek voltak a gyárban, sokat tanult tőlük, s a kölcsönösség meghatározó volt a munka eredményességében. Szeretett ott dolgozni, de közben folyamatosan bújta a szaklapokat, szakmai könyvtárakban, s mindenütt, ahol akkor csak tehette. Amikor már diplomás, azaz okleveles gépészmérnök lett, az öblösüveggyárban folytatta a munkát, ahol hamarosan művezető lett.

Később, a SZIKKTI-ben (Szilikátipari Központi Kutató és Tervező Intézet) kerestek az üveggyártásban jártas mérnököt, őt az intézet átkérte, és azonnal felvette az Üvegtechnológiai Osztályára, technológus tervezőnek. Így – immár családjával együtt Budapestre költözött.

Bejárta a világot, de Orosházán érzi itthon magát

1968-ban indult az orosházi síküveggyár tervezése. Kőrösi László a beruházási programokban és a kereskedelmi tárgyalásokban is részt vett. Az első elképzelések szerint vízszintes (flott) húzású síküveggyár épült volna, de felsőbb döntés hatására meg kellett változtatni az eredeti terveket. Így a függőleges húzású technológia valósult meg (Pittschburg). Kőrösi László végig koordinálta, vezette a tervezést, s munkája során nagyon sok tervező céggel dolgozott együtt. Volt idő, amikor 3 -4 hetente repült Leningrádba terveket egyeztetni. Két és fél évig ment ez, majd elindult a kivitelezés.

Kőrösi László a megépült síküveggyár előtt - életet legnagyobb büszkeségének tartja e munkáját (Fotó: család)
Kőrösi László a megépült síküveggyár előtt – szakmai életének legnagyobb büszkeségének tartja e munkáját (Fotó: család)

– Az 1970-es évek közepére megépült a gyár és vele elindult az üveggyártás -mondta a szakember, hozzátéve: mindig megtalálták a munkák, a feladatok, amelyeket soha nem ő keresett. Megbecsült szakemberként maga is örömmel végezte feladatait, s az orosházi munkái során is többször végzett más, nagy volumenű munkákat. Így, ő tervezte a sajószentpéteri és a tokodi üveggyár keverőházát, és az akkori Tungsram Rt-nél is kapott jelentős feladatokat. A világ számos helyén dolgozott, így például járt az akkori NDK-ban, Szíriában (Aleppó), ahol öblösüveggyár beüzemelésével bízták meg, de Mongóliában, és Albániában is elismert szaktekintélyként várták és foglalkoztatták.

Ma már egyéni vállalkozó, nyolc embernek ad munkát. De mindig várja, hogy hazajöhessen Orosházára, mint mondja, az Alföld egyre gyarapodó, szépülő városába. Elgondolkodva, magabiztosan erősíti meg: az összes munkája közül legbüszkébb a síküveggyári munkájára.
– Dolgoztam amerikaiakkal, olaszokkal, németekkel, és más nemzetiségűekkel is, de elmondhatom: a magyar szakembernek nincs párja, megállják helyüket a világban. Mert mi a szakmát megakartuk tanulni, és meg is tanultuk – emelte ki, majd hozzátette: igaz, régen járt a síküveggyárban, de mindent úgy talált, ahogy egykor megálmodta…

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.