Orosháza második újratelepítésének 272. évfordulója alkalmából az orosházi Német Nemzetiségi Önkormányzat megemlékezést tartott április 22-én.
A Nagy Gyula Területi Múzeum falán elhelyezett Harruckern-emléktáblánál április 22-én, délelőtt tartott ünnepség a magyar és osztrák himnusszal vette kezdetét. A megemlékezésen jelen volt Várfi András, a Békés Megyei Önkormányzat Közgyűlésének társadalmi megbízatású alelnöke, Dávid Zoltán polgármester, és a 2001-es Harruckern-emlékülés néhány résztvevője is.
Jubileumi megemlékezés
Dr. Abonyi Lajos, a Német Nemzetiségi Önkormányzat első elnöke ünnepi beszédében elmondta, 2001. április 23-án, az osztrák követtanácsos jelenlétében, miután emlékülés keretében megemlékeztek a Harruckern családról, báró Harruckern Ferencről, és Orosháza újratelepítéséről – felavatták a múzeum falán lévő emléktáblát. Az idők folyamán az emléktábla megkopott egy kicsit, de az idei, 15 éves jubileumi megemlékezés alkalmából újraaranyoztatták.
Majd rövid időutazásra invitálta a jelenlévőket. Elmondta, 1664-ben Schenkenfeldben született Harruckern János György. Később állami szolgálatba lépett, tizedszedő lett, majd a hadsereg élelmezője. Egy ellenőrzés során, az összes hadi beszállító közül egyetlenegy embert, Harrukern János Györgyöt találták fedhetetlennek. Pályája emelkedett – hadi szállítóként és gazdasági szakemberként tevékenykedett, majd részt vett 1718 és 1721 között Arad vár újrafelépítésénél, így megismerhette egy kicsit ezt a környéket. Az 1722/23-as országgyűlés lehetővé tette a honfiúsítást, melynek következtében Harruckern János György felvette a magyar állampolgárságot, és hivatalosan is birtokba vehette azt a területet, amit számára korábban érdemeinek elismeréseként, illetve tartozás fejében ígértek.
Orosháza ekkor még mindössze egy mocsaras-lápos vidék volt, és egy körtefa állt rajta. Harruckern János György egész életében mindent megtett e terület benépesítéséért. A tudatos, átgondolt, építkező munkát fia, Harruckern Ferenc folytatta, aki az elűzött zombaiak számára megteremtette az újratelepülés, és egyben egy új élet lehetőségét. – Egy katolikus báró űzte el, és egy – bármilyen furcsa – szintén katolikus báró fogadta be őket, aki lehetőséget adott az evangélikus vallásuk gyakorlására. Ekkor még Magyarországon jobbágyság volt, de az ide betelepült emberek nem jobbágyként, hanem szerződéses parasztként éltek itt. Ezek az emberek keményen dolgoztak, elkezdték a települést építeni, ami gyorsan fejlődött, és aminek ma már közel 30 ezer a népességszáma – emelte ki a szónok.
Majd hozzátette, Harruckern Ferenc tisztelte az embereket, a hitet, a vallást, toleráns volt – ez hassa át gondolkodásunkat is. Tiszteljük őseinket, hisz ezek az emberek hősök voltak a maguk módján, nélkülük itt Orosházán, a mai emberek élete nem lett volna biztosított.
Az ünnepi gondolatokat követően az emlékezés koszorúit helyezték el a Harruckern-emléktáblánál.
