Már a vezetékneve is sokatmondó Karácsonyi Beátának, hisz a karácsonyról az ajándékozás, az egymásra és a másokra odafigyelés jut egyből eszünkbe. Beát ismerve azonban tudjuk, mindazt, amit tesz, nem azért teszi, mert a neve kötelezi, hanem mert ilyen az alaptermészete – szeret adni.
Amikor Karácsonyi Beátát felhívtam, hogy ezen a héten a szerkesztőségünk őt választotta a Hét emberének – nem értette, hogy miért őt. Később, amikor már az életéről mesélt, elmondta, hogy miután közöltem vele a hírt, utána a lányáért ment, és amíg várt a kocsiban, sírt. Amikor meglátta a lánya, aggódva kérdezte tőle: mi történt? Bea elmesélte neki, ő lesz a Hét embere, mire ő azt felelte: „Annyira büszke vagyok rád anya!”
A cél egy alapítvány létrehozása
Bea annyira önzetlenül teszi azt, amit tesz, hogy nem is érzi, mennyire nagy dolgot visz véghez. A kétgyermekes – érdi születésű – anyuka nagyobbik lánya már önálló életet él Érden, a kisebbiket egyedül neveli, aki épp érettségire készül. Nevét sokan a Dobozba zárt szeretet kezdeményezéssel kapcsolják össze, amit öt évvel ezelőtt indított útjára, és tavaly a segítők jóvoltából már 600 gyermeket tudtak megajándékozni. Mint mesélte, a segíteni akarás az idők folyamán alakult ki nála, és legjobban akkor teljesedett ki, amikor majd 10 évvel ezelőtt Orosházára költözött. Imádja az állatokat, a gyerekeket, tiszteli az időseket.
– Jól ismertem Tóth Ágit – sajnos már nem lehet közöttük – ő indította el a városban a cipősdoboz akciót, valamint a kisebbik lányommal rendszeresen figyelemmel kísértük a különböző szervezetek karácsonyi adományozásait is – az így gyűjtött tapasztalatainkból „gyúrtunk” egy orosházi kezdeményezést, és indítottuk útjára lassan öt évvel ezelőtt a Dobozba zárt szeretet akciónkat. Kezdetben kicsiben kezdtük, meglepő volt számunkra is, hogy mennyien mellénk álltak, sok doboznyi ajándék érkezett. Aztán évről-évre egyre többen segítettek, és tavaly már mintegy 600 gyermeknek tudtuk szebbé varázsolni a karácsonyát – mesélte Bea, aki munkája révén is nagyon sok emberrel találkozik, és látja, mennyi embernek lenne még szüksége segítségre.
Az évek alatt nagyon sokan támogatták, biztatták, segítették, ezért tervei között szerepel egy alapítvány létrehozása „Együtt a gyermekekért” elnevezéssel. Cél, hogy minden orosházi rászoruló gyermeknek tudjanak segíteni, mert bizony vannak olyanok, akik „szégyellik” szegénységüket és ezért nem „mutatkoznak” – így nem jut el hozzájuk a segítő kéz. A tervek között szerepel egy saját adatbázis, ahol az egyesületekkel, szervezetekkel együttműködve minden rászoruló gyermek neve szerepelne – így koordináltabban jutnának el az adományok, akár év közben is, nemcsak karácsonykor.
– Örökre meghatározó lesz számomra az az élmény, amikor legelőször nyújtottuk át a gyerekeknek a dobozba zárt ajándékokat. Ahogy csillogott, mosolygott a szemük – azt sohasem fogom elfelejteni – mesélte.
Bea egyedülálló anyaként, tudja jól, minden segítség jól jön, ezért is örült legutóbb az Orosházi Rotary Club megkeresésének, hogy segítsen 500 doboz vitamint szétosztásában. – A kevéske pénzből élő nyugdíjasok a gyógyszereik kifizetése után már nem költenek vitaminokra, pedig nagy szükség volna rá. Ezért örültem nagyon, amikor adódott e lehetőség – emelte ki Bea. De nevéhez fűződik annak a családi délutánnak a szervezése is, amit a nyitott hátgerinccel született Zsófi megsegítéséért tartottak, mindemellett szervezte a kupakgyűjtést nemcsak neki, de egy miskolci kislánynak és egy érdi kisfiúnak is. Nagy öröm számára, hogy lányai is örökölték segítségnyújtó természetét.
– Az évek alatt azt tapasztaltam, hogy nehezen kérünk, és nehezen fogadunk el. Van bennünk egyfajta büszkeség – akár magamra tekintve is –, viszont nagyon jól tud esni, ha kapunk. Nemcsak a kapott dolog miatt, hanem az az érzés, hogy valaki gondolt ránk, eszébe jutottunk, törődött velünk – emelte ki Bea, aki egyébként hobbijával is csak ad – méghozzá látványt, jóérzést, hisz rendszeresen készít asztal- és ajtódíszeket, különböző kompozíciókat és adventi koszorúkat.
Ha az igennek örülünk, a nemet is el kell fogadnunk
– Szeretem azt az aprólékosságot, kreativitást, amit ez az elfoglaltság ad. Amikor csinálom, fáradhatatlan vagyok, teljesen megfeledkezem az időről – jó tesz a lelkemnek, és jóleső, amikor azoknak, akiknek készül, nagy örömet okozok – emelte ki Bea.
Bea pozitív szemlélete sok mindenen átlendítette. Olykor bosszantja az, amikor egyesek telhetetlenek. Előfordult már vele, hogy segített valakin, és köszönöm helyett azt kapta: nem elég, kérek még. Olykor az is bántja, hogy vannak akik, annak ellenére, hogy kell, vagy nem kell neki az adományként felajánlott dolog – elviszi, mert azt mondja, ingyen van – aztán örök időkre valahol a fiók vagy kamra mélyén lapul felhasználatlanul, pedig más lehet, hasznosítani tudta volna. – Mindig törekedtem a személyes átadásra, és arra, hogy nyomon követhessék, láthassák az adományozók, hogy jó helyre került, amit adtak. Nekem is fontos a visszaigazolás, és az emberek többsége is így van ezzel – emelte ki Bea, aki hisz abban, hogy életünk folyamán nem próbálni kell, hanem tenni dolgokért.
– Mindig van egy kapaszkodó – a gyerekeink mosolya, az hogy ma is itt vagyunk – ez sok mindenen átlendíthet minket. Ha bajban vagyunk, akkor pedig ne szégyelljünk segítséget kérni, és ha az igennek örülünk, a nemet is el kell fogadnunk, csak azt mondják meg nekünk mellébeszélés nélkül – emelte ki Bea.
