Harmadik generációs asztalosmester, aki bízik abban, hogy ő is megtalálta azt a területet, ahol maradandót alkothat. Fejes Péter nagyapja, majd édesapja után vette át a helyet a gyalupad mellett.
Az iparosemberek türelmével és gyakorlatiasságával éli mindennapjait, már 1988 óta. Vállalkozóként azt tartja: inkább nemet mond egy kérésre, minthogy rossz megoldásra kényszerítse a megrendelő. Olyat akar alkotni, melyre évtizedek múltán is büszkén mondhatja, ez az ő keze munkája. Ha lehet, fából készíti a tárgyakat, az egyszerű szúnyoghálókerettől a méretre gyártott nyílászárókon át a bútorokig mindent.
Szakmai elhivatottság és tanítás
A műhelyt a nagyapa – Fejes Péter – alapította még 1930-ban, majd az édesapa vette át a vállalkozást. Mindhármójuk nevéhez fűződnek olyan munkák, melyeket a városban évtizedekig láthattunk, sőt némelyeket még ma is: a katolikus templom egyes berendezési tárgyai (Mária oltár) és a legutóbbi felújítási munkálatok. A jelenlegi Csillag Patika régi intarziás üzletberendezése. Makovecz Imre által tervezett épület asztalosmunkái, és az augusztus 20-i rendezvényen látható pavilonok.
Ezek után Péter számára sem volt kérdéses, hogy ő is asztalos lesz, hiszen ebben nőtt fel. A szakmai elhivatottság mellett számára fontos a tudás továbbadása a következő generációnak. Az elmúlt évtizedben a szakképzésben is részt vett, mint gyakorlati oktató. Műhelyében ez idő alatt már közel 30 tanuló sajátíthatta el az asztalos szakmát.
– Projektalapú oktatás – mondja Péter, aki a mestervizsgával együtt pedagógiai szakképesítést is szerzett a tanításhoz. – Magam mellé veszem a tanulót, kimegyünk a megrendelőhöz, mondjuk egy nyílászárócseréhez. Felmérjük a munkát, méretet veszünk. Aztán kiszámolom az anyagigényt, árajánlatot készítek. Ha ezt a megrendelő elfogadja, akkor a tanulók is elkészítik a kalkulációt és megbeszéljük, utána indulhat a munka. Így a felméréstől a kész termék átadásáig végigkövethetik a munkafolyamatot. A határidők nála emiatt hosszabbak, mert van egy járulékos elem: a tanítás.
Más esetben az édesapja – id. Fejes Péter – felügyeli a fiúkat, és amolyan nagyapa módjára mesél is nekik a régi iparosok életéről. Egy kis történelem, első kézből.
Kérdés, az általa tanított diákokból hányan maradnak a szakmánál?
– Sajnos kevesen. Mint sok más szakmára, erre is jellemző a külföldre vándorlás, de van, aki érettségizik szakma után vagy kitanul egy másik szakmát is. Mivel egy új műhely elindítása jelentős beruházást igényel, így kevesen tudják vállalni ezt a terhet. De akik maradnak, azok elhivatottak a szakma iránt: a gyakorlati évek alatt felismerték a szépségét, a változatosságot és az egyediséget.
