A sorozat aktuális portréját egy országos siker nyomán festjük. Orosháza neve ezekben a hetekben számos médiumban elhangzott, mint olyan hely, ahol különleges fotósorozattal küzdenek az előítéletek ellen. A gyermek és ifjúsági önkormányzat felnőtt segítői Püspöki Zsolt amatőr fotóst bízták meg azzal, hogy ezeket a képeket elkészítse. Ki ő?
A mindig jó kedvű, energikus stílusguru, aki mást is lát a világból, mint az átlag(os). Számára a pohár legtöbbször félig telt. Öntörvényű, kemény, de érzékeny ember, aki ha kedve tartja, bátran belemegy vitákba, vállalja a konfliktusokat, máskor a legfényesebb napsugarat befogja a lencsébe. Hangulatokat, pillanatokat szeret megfogni. Ha van rá mód, azonnal kattint, ha nincs, igyekszik reprodukálni. Nem másokért, a maga örömére. Ha igény van rá, rendelésre is dolgozik, de csak addig, ameddig nem kell magával szembe mennie.
Nem, nem szokott rossz kedvűen ébredni. Fáradtan igen, de az más. Hétköznapi dolgozó, akinek megadatott, hogy a pillanatok varázsát meglássa. Nem tanulta a fotózást, csak ráérzett.
– Szerencsésnek tartom magam, amiért szerető feleségem, gyönyörű lányom van – mondja Püspöki Zsolt. – Igen, a civil munkám kemény, olykor embert próbáló, ahol egy-egy esetnél megállunk a kollégákkal, hogy huh! De nekem a zöld kerítésen túl is van életem: a családdal lenni, kirándulni, szeretek mindent, ami víz: a kikötők hangulatát, homokos partot, szelet, a tengert. És kattintok.
Két évtized az intenzív osztályon szakápolóként… Sokat látott, sokat próbált lélek, amelyben még mindig él a gyermek. Tanúi a fotók, amelyekből árad az ÉLET. Amit élvez. Csak azért, mert van. Szereti azokat az embereket, akik adnak, pozitívak, kreatívak. Akiket valamiért csodálni lehet.
Nehezen tűri, szóvá teszi, ami nem tetszik neki. Ezért vagy szeretik, vagy nem. Extravagáns szemléletmódjával mintha olyasmit látna meg a világból, ami mások számára láthatatlan. Az égiek kegye, hogy a felhők neki izgalmas kompozícióba állnak össze, csillan a fény, ragyog a mosoly. És mindig ott van valami zavarba ejtő egyszerűséggel a kérdés: nem érted? Persze, értjük, csak nem mi vettük észre. Nos, ez az alkotás. A legtágabb értelmezésben: a komolyan vett játékkal egyenértékű. Az igazival, ami önkéntes, öncélú és örömszerző – a játékos részéről. Belső szabadságból fakad, és azt szül – a befogadóban is. Látod? Ilyen is van! Gyönyörködj benne!
A szóban forgó fotósorozat más természetű, ott az üzenetet kellett átadni. Ne ítélj elsőre egy emberről, mert nem tudod, ki lakik benne! Kicsit rá is illik. Nem tudjuk, ki lakik legbelül, csakhogy róla a fotók is árulkodnak…
