- hirdetés -

A református lelkész házaspár négy gyermeket nevel, és elkötelezetten szolgál az ünnepek alatt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy marad idő családként, otthon felkészülni az ünnepre és megélni azt.

Sok tekintetben eltér az átlagostól a Szalkay család, ugyanakkor más vonatkozásban ugyanolyanok, mint mások. Benne vannak nyakig a hétköznapi mókuskerékben, de erős közösséget alkotnak, hívő emberekként családi áhítatot tartanak, elcsendesednek. Várják a karácsonyt, rengeteg programban résztvevők és szervezők az adventi időszakban. De éppen emiatt az igazi ünneplést csak az ünnep után kezdhetik el, hiszen mindkét szülő református lelkész, akiknek ilyenkor szolgálata van, amire el kell otthonról menni, előtte fel kell készülni.

Szalkay Róbert és felesége a lelki felkészülésben segítik a híveket, de adódik a kérdés: családként hogy marad idejük erre otthon? Hogyan készülnek, hogyan ünnepelnek? Erre válaszoltak egy vidám beszélgetés során.

A gyülekezeti házban találkoztunk, már a fotózás is egy mutatvány volt. Csabi, a legkisebb ugyanis az a fajta gyerek, aki folyton izeg-mozog, végül az elsős kisfiút az iskoláról beszéltettem, így sikerült egy pillanatra megállítani.

Együtt a család. A fotózást is vidáman és együtt élték meg (Fotó: Rajki Judit)
Együtt a család. A fotózást is vidáman és együtt élték meg (Fotó: Rajki Judit)

– Ajándékgyerek – lepett meg a kifejezéssel Erzsike, az édesanya. – A nagyok kértek testvért. Mondtuk nekik, hogy mivel jár egy kisbaba, de ők kitartottak. Akkor kérjétek el imádságban!

Tizenegy év korkülönbség van a legkisebb és a legnagyobb gyerek, Tamás között, Judit és Péter követik bátyjukat a sorban. Mind tudnak zongorázni, megvan a saját érdeklődési körük. Tudják, hogy szüleik miatt másképp néznek rájuk, mint egy átlagos gyerekre, és ennek felelősségét is érzik – derül ki később. Tele vannak élettel, be nem áll a szájuk. Élcelődnek, nevetnek.

– Hogy jut mindenkire idő? – Sehogy! – nevet az édesanya. – Reggel mindenki elindul, a két kisebb a református iskolába, a két nagyobb az evangélikus gimnáziumba, én iskolalelkészként dolgozom, férjem a lelkészi teendőket látja el. – Helyettesként egymást segítjük ki – teszi hozzá a férj.

– Este a vacsoránál egyszerre mondja mindegyik – veszi vissza a szót Erzsike. – Aztán azt mondom, csend: most sorra! Amelyiken látom, hogy gondja van, azzal megyek bevásárolni, útközben tudunk beszélgetni.

– A közös étkezés közösségépítő cselekedet, nem jó, ha magányosan esznek az emberek – utal vissza a közös vacsorára Szalkay Róbert, mert vallja, hogy a társadalmi összetartás alapja a családban gyökerezik. Emiatt ragaszkodnak hozzá.

 

Az ünnepi időszakkal kapcsolatban a gyerekek már belenőttek abba, hogy szüleiknek is nagy a „hajtás”, szülőként kevesebb jut belőlük. „Látszat együttlétnek” nevezték azt, amikor a gyülekezeti alkalmakon mindannyian együtt vannak, hiszen ott más minőségben vannak jelen. Még akkor is, ha minden gyerek kiveszi a részét az adventi koszorú készítéséből, vagy a mézeskalács gyúrásából, dekorációk készítéséből. A családdal együtt töltött időt emiatt tartalmasan és intenzíven élik meg: erre hangsúlyozottan figyelnek a szülők. Karácsonykor saját, közös áhítatot tartanak otthon, énekelnek, hogy részük legyen a családi karácsony élményéből. Szó esett arról, hogy a közös vacsorák, beszélgetések, nyaralások kárpótolják őket, az együtt töltött idő minőségére figyelnek.

Nem az ünnepi menüsor a lényeg

Karácsonykor tehát az erőbefektetés nem a nagy menüsorba megy. Az ünnep pedig sok ponton esetleges, attól sem dől össze a világ, ha csak hideg étel van szenteste, templomból hazaérve. Esetleg mindenki kiveszi a részét abból, hogy elkészüljön akár egy meggyleves, rizibizi és rántott hús az ünnepi asztalra. A bejgli meg már csak a két ünnep között sül meg, elkészül a töltött káposzta is, majd a kocsonya, ami az apa specialitása. Utána a tágabb, nagy létszámú család találkozik, utazással, vendégfogadással telnek a napok. Ez a harmadik fajta együttlét: a rokonsággal.

A szilveszteri menüben könnyebb az állandóságot megtalálni: lencseleves vagy korhelyleves, és virsli mindig van. – Amúgy mindig igaz, hogy nincs az a mennyiség, ami ne fogyna el – nevetnek.

Karácsonykor Szalkayéknál a legkisebb gyerek is díszíti a fát, az ajándékot a Jézuska hozza. Az ezzel kapcsolatos „felvilágosításról” pedig szép megfogalmazást jegyezhettem le: – A karácsony nemcsak az emberek egymás iránti szeretetéről szól, hanem az Isten emberek iránti szeretetéről is. Ő Jézus Krisztussal ajándékozott meg minket. Az ajándékot tőlünk kapjátok azért, mert Isten szerette az embereket, és mi ezt a szeretetet mutatjuk meg nektek az ajándékozással – mondják a gyerekeknek, amikor annak ideje van.

A Szalkay házaspár bő két éve él városunkban, Orosháza mellett ellátják Gádorost és Pusztaföldvárt is.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.