Száraztésztát készít már 25 éve, számos rendezvényre jár, ahol standja előtt rendre megállnak az emberek, mert mindig valami pluszt is kapnak. Számára természetes, hogy ad – hihetetlen belső örömet érez ilyenkor.
Már 11 éves korában ő főzte az ebédet. A konyhában mindig volt helye, ha édesanyja sütött, főzött, mindig talált neki helyet a gyúródeszkánál, hogy alkothasson. Nem számított, ha lisztben „úszott” a konyha. Valószínűleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy Asztalosné Szilágyi Julianna a mai napig ennyire szeret sütni, főzni. A száraztészta készítést is édesanyától vette át, amikor nyugdíjba ment, immár 25 éve készül szorgos keze alatt a csigatészta, szélesmetélt, eperlevél.
– Amikor anya „tésztás” volt, akkor sokat segítettem neki, szinte beleszülettem ebbe az egészbe, így nem volt nehéz dolgom. Az, hogy édesanyám ennyi mindenre megtanított sokat jelentett, hisz úgy érzem, mindig meg tudtam állni a helyemet, összefogni a családot, a megvendégelés a lételemem – sorolta Julika, aki a beszélgetésünk alkalmára is már kora reggel sütötte a pogácsát, hogy mire megérkezem, kínálhassa. – Az emberek nagyon igénylik a törődést, a figyelmességet, egy darabig talán tesznek is érte, mert bizony adnunk kell, hogy kaphassunk, de aztán valamiért belefásulnak. A mindennapi rohanás, a létbizonytalanság lehet az oka, ez veszi ki az erőt belőlük, nem tudom, de szomorú, hogy így alakult – véli Julika.
Bár neki is, mint minden embernek, vannak gondjai, mégsem látszik rajta. Készült az augusztus 20-i ünnepségre is, rengeteg pogácsát sütött, különlegességeket készített, kicsinosította a standját – és mégsem szegte kedvét, hogy az eső miatt kevés volt a látogató. Már a szeptemberi mézes napon töri a fejét, többek között van egy jól bevált sütemény receptje, azzal is készül, és vendégeli meg a rendezvényre kilátogatókat.
– Addig, amíg egészségem engedi, csinálni fogom, amíg bírom, addig gyúrom a tésztát. Nagyon szeretek alkotni, talán az apai nagymamámtól örököltem ezt a kreativitást, ő alkotott krepp papírból, viaszba mártott rózsákat. Jóleső érzés az, amikor bármilyen rendezvényen megállnak a standunk előtt és megcsodálják azt. Nem szeretem csak kipakolni a portékát, szeretem, ha az egy ízléses, rendezett, kigondolt környezetben kap helyet– ez a törődés sokat ad a vevőknek, és nekem is. Olyan jó másnak örömet szerezni, kerül, amibe kerül. Nekem ez egy hihetetlen belső öröm. Annyira jó látni, amikor az emberek örülnek, amikor kapnak tőlem – nekem ez pedig természetes, hát miért ne tegyem – emelte ki Julika.
A sok munka mellett kikapcsolódás a kertészkedés
Örül az emberek visszajelzésének, legyen az a standjukkal vagy a tésztáikkal kapcsolatban. Persze vannak irigyek és negatív emberek is, de ezekkel azt mondja, nem foglalkozik. – Számomra annyira érthetetlen, hogy sok ember miért nem ad, miért nem tesznek azért, hogy jobban érezzék magukat – mondta Julika. Aki szerencsés embernek tartja magát, hisz párja is hasonló beállítottságú, ő is szeret adni, alkotni. Sőt gyermekei is örökölték az adni akarás örömét.
Julikáék szabadidejükben sem tétlenkednek, házuk kertjében sok szép virág nyiladozik, kerti tavuknál sokáig időznek azok, akik látogatóba mennek hozzájuk, nincs olyan szeglete a háznak, ahol ne kiáltana fel akaratlanul az ember: Ez de jó! De szép!
– A sok munka mellett kikapcsolódás a kertészkedés. Örülök, hogy családom ennyire támogat benne, a férjem és a fiaim is – e nélkül nem is tudnám ezeket tenni napról napra. Elégedett embernek érzem magam, és ha újra kezdhetném, akkor sem csinálnék mást, ettől teljes az életem – összegezte Julika, akire csak rá kell nézni, és mindjárt úgy érzi az ember, most rögtön tennie kell valamit.
