A hét embere dr. Herczegfalviné dr. Abonyi Etelka szakgyógyszerész, aki fő szervezője volt a Rozsnyai Mátyás Emlékversenynek.
A konferencia révén mintegy 200 gyógyszerész ismerhette meg Orosházát május első hét végéjén. A Fehér Kígyó Gyógyszertár tulajdonosa mindig fontosnak tartotta szakmája rangjának erősítését, a gyógyszerészeti ellátás színvonalának emelését. Patikájában több szűrésre is lehetőség van, köztük ingyenesre is. Egészségnapokon ezekkel ki is települnek, ismeretterjesztő előadásokat tartanak.
Több szakmai fórum vezetőségének tagja, ahol a tudományos munka fejlődését segíti, többek között a versenyt is szervező Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Békés Megyei Szervezetének elnöke. Mint mondta, nagy örömére szolgált, hogy az elnökségben sikerült elérnie: Orosháza legyen az idei verseny helyszíne.
– Behoztuk a tudományt a városba. Ez a megye szakmaiságának elismerése is – hangsúlyozza.
Korábban és más összefüggésben is fogalmazott úgy: sokszor széllel szemben jár, de nem bánja. Ha valamit elhatároz, a kisebb döntésekben enged, de a meghatározó irányokat akár egyedül, és ellenszélben is tartja.
– Ha tudom, hogy jó, amit akarok, akkor azt nem engedem – vallja be. – Valamit nem lehet félig megcsinálni – teszi hozzá mosolyogva. A versenyhez kapcsolódó kiadvány előszavában Rozsnyai korát bemutatva, az újszerűség és újítás igénye kapcsán egy Einsteintől származó gondolatot idéz: „Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.”
Ezt annyiban a saját szemléletére is igaznak véli, hogy mindig is sokat tett azért, hogy a szakmában dolgozók a napi gondokon túl mindig előre nézzenek, tudásukban gyarapodjanak. Szemléletével példát adott, a felépült magánygyógyszertára többeknek mintául szolgált, volt, hogy szakdolgozat született az ő patikájáról.
– Alkotni, valami maradandót hagyni – ez a célom – mondja ki. – Szűkebb környezetemben a szakmában. A gyógyszertár mellett ezért hoztam létre az orvosi-központot, az üzletházban pedig előadások helyszínét biztosítottam. Tágabb környezetemben, a városban, hiszen utánam az épületek itt maradnak, hozzájárulnak a városkép gazdagságához.
Babi mindig hangsúlyozza: nem szabad az egészséget aprópénzre váltani, mindig a betegek érdekeit kell szem előtt tartani. Írtam ezt már vele kapcsolatban korábban, és igaz ez ma is.
– Egészségügyi intézmény vagyunk elsősorban, és nem kereskedelmi egység.
A betegekért tenni, őket a betegségükben, vagy annak megőrzésében segíteni őket: ez a mi feladatunk.
Gyermekei „maradtak a kaptafánál”. László Csongrádon tavaly indította a gyógyszertárát – pontosabban édesanyja segítségével. Csanád Orosházán akar élni és maradni, és gyógyítani. És édesanyja szemléletét tovább vinni. A Rozsnyay versenyen is indult, dr. Czeizel Endre volt a konzulense.
Mivel lenne elégedett 20 év múlva? – kérdezem.
– Ha annyira fejlődne a szakmánk, hogy nem vaktában, hanem személyre szabottan gyógyítanánk. Régebben azt hittem, már ma meg tudjuk rajzolni mindenki géntérképét, hogy egyénre szabott gyógyítást tudjunk biztosítani.
A télen figyelmeztette az egészsége, de kérdés, mit mondana saját magának, ha betegként fordulna Önhöz?
– Hogy vigyázzak jobban magamra – morzsol el egy könnycseppet a szeme sarkában. – De mit csináljak, ha ilyen vagyok: mindenki ügyét a magamé elé helyezem. Amúgy nagyon rossz beteg vagyok – mosolyodik el újra. – Nem engedtem, hogy Szegedre vigyenek, itt maradtam a kórházban. Most majd kipihenem a szervezés fáradalmait – fogadja meg, de kétségeink maradnak.
A hozzá hasonló embereknek mindig van újabb kihívás. Például a következő verseny, ami már kétnyelvű lehet azzal, hogy Arad is belép és a román gyógyszerészek számára is megnyílik a lehetőség a Rozsnyay versenyen való bemutatkozásra.
