Az Orosházi Állatmentő Alapítvány öt éve foglalkozik főként sérült és beteg kutyák mentésével, ápolásával, azóta több mint háromszáz kutyán segítettek. Busa Róbert elnökkel beszélgettem.
Egy zárt épület, egy kennel és egy kutyaház. Így indult 2010-ben az Orosházi Állatmentő Alapítvány. A gazda nélküli, kóbor kutyák befogása és elhelyezése már régóta biztosított volt a városban a Szikhát Kutyamenhelyen, az Orosházi Állatkórházba azonban számtalan alkalommal vittek sérült, balesetes, gazdátlan állatokat, akiknek kezelése és elhelyezése problémába ütközött.
Ekkor jött dr. Muntyán János állatorvos ötlete a beteg, védtelen, gondozásra szoruló állatok felkarolására.
– Akkoriban saját kutyáimmal sűrűn jártam a doktor úrhoz, sokat beszélgettünk, majd felkért az Orosházi Állatmentő Alapítvány elnökévé. Gondolkodás nélkül igent mondtam, megtiszteltetésnek éreztem a felkérését erre a nemes feladatra. – avatott be Róbert.
5 év, 300 megmentett állat
Így öt évvel ezelőtt megalakult az alapítvány, mindössze egy zárt épülettel, egy kutyakennellel, egy kutyaházzal, de nagy adag elszántsággal. Azóta a támogatóknak köszönhetően tíz kisebb, és három nagyobb kennellel, fűthető betegházzal, és zárt udvarral, szinte állandó állatorvosi felügyelettel rendelkeznek.Továbbá támogatók segítségével lecserélték a mentőautójukat is. Legnagyobb segítségük az adó 1% felajánlásokból van, ami évről évre több lesz – tudtuk meg Busa Róberttől, aki hozzátette, 5 év alatt több mint 300 beteg kutyust és más állatot sikerült megmenteni, és jövőjüket szerető családnál biztosítani.
A betegházban optimálisan tíz kutyát tudnak elhelyezni, ehhez képest jelenleg is huszonnégy kutya van gondozásuk alatt.
Ezek közül három vak, van gerinctörött, lábtörött, és bőrbeteg is. A teltház szinte állandó, amint sikerül gazdásítani egy felépült kedvencet, pár napon belül érkezik az új rászoruló.
Alapvetően kutyákkal foglalkoznak, de el tudnak helyezni cicákat, ápoltjaik között volt már bagoly, süni, balesetes gólya és őzgidák is.
Az alapítványnak Róbert mellett két önkéntes segítője van: Kajla Edit és a középiskolás Radics Marcell. Hétköznapokon ők hárman tartják a frontot, és gondozzák a kutyusokat.
– Fontos elmondanom hogy ezt a munkát ellenszolgáltatás nélkül, állatszeretetből, a munkánk mellett végezzük. Hétvégente szoktak jönni hozzánk diákok, nyugdíjasok, akik elvisznek sétálni egy-egy kutyust, vagy kifésülik a bundájukat. Ezek a kis segítségek is sokat jelentenek nekünk – fűzi hozzá Róbert.
Érzelmi hullámvasút
Egy ilyen hivatás nagyon megterhelő és egyben üdítő lehet az emberi lélek számára, erről kérdeztem Robit, hogyan éli meg a mindennapokat.
– Nagyon nagy öröm látni, amikor egy általunk gondozott, gyógyított kutyus felépül, újra egészséges lesz, és gazdára talál. Viszont lelkileg nagyon meg tud viselni az emberi felelőtlenség, és hanyagság okozta állatkínzás. Volt pár védencünk, akiket lakossági bejelentés alapján rendőri segítséggel kellett elhoznunk a tulajdonosától. Azokról az esetekről nem is beszélve, amikor magára hagyják, vagy nem törődnek a beteg, szenvedő állattal. Ezektől az esetektől egyrészt dühös leszek, másrészt szomorú, hogy ilyen megtörténhet. Ezért néha háborúként élem meg a mindennapokat.
Sikertörténetek
– Az egyik legemlékezetesebb mentésünk Toklász nevéhez fűződik, aki gubancosan, csontsovánnyá fogyva került alapítványunkhoz. Komondor létére mindössze 19 kilót nyomott. Test szerte sebek borították, és a szőre, bőre tele volt toklásszal. Bekerülését követően tetanuszos lett, amiből nagy küzdelmek árán, de sikerült kikezelni állatorvosainknak. Alig hogy felépült ebből a szörnyű betegségből, hasi műtét várt rá, amely során egy kisgyerekfejnyi gennyel teli tályogot távolítottak el a hasüregéből. Hihetetlen nagy harc volt de Toklász erős volt, hatalmas élni akarással és ebből is felépült. Jelenleg Németországban él egy csodálatos gazdival, akivel azóta is szoros kapcsolatban vagyunk.
Hope, a kis vizsla esete sem volt mindennapi, aki pár hetesen került az alapítvány udvarába.
– Egy cipős dobozba csomagolva találtunk rá, kidobták. Sokáig kétséges volt, hogy megéri-e a felnőttkort, annyira gyenge volt és betegeske. Hála az állatorvosok áldozatos munkájának, és a mi gondozásunknak Hope is boldog kutyaéletet él új gazdijával – meséli el két legemlékezetesebb mentését Róbert.
