- hirdetés -

A Pick Szeged 25 éves orosházi játékosát mutatjuk be. Most kivételesen nem teljesítményeiről, hanem emberi oldaláról olvashattok. Beszélgettünk vele sikerről, kudarcról, küzdelemről és kitartásról.

A Staféta című sorozatunkban olyan orosháziakat mutatunk be, akik érdekes foglalkozást választottak, kimagasló eredményeket értek el. Az interjúalanynak a végén pedig át kell adnia a stafétát egy általa érdekesnek talált embernek. Tímár Ádám, a Fradi labdarúgócsapatának erőnléti edzője Balogh Zsoltot javasolta, így ezúttal a Pick Szeged kézilabdacsapatának 25 éves játékosáról tudhattok meg sok érdekességet.

Zsolt az egyik legsikeresebb orosházi kézilabdás, így pályafutásáról már több alkalommal írtunk. Ezért inkább a sportoló emberi oldalát mutatjuk be, de előbb röviden összefoglaljuk karrierje eddigi főbb állomásait. Általános iskolásként megnézte barátai meccsét, következő héten lement edzésre, azóta élete a kézilabda. Már 16 évesen a PLER utánpótláscsapatát erősítette, öt évvel később német csapatban próbált szerencsét, majd a Gyöngyös színeiben játszott, két éve pedig a Pick Szeged játékosa.

A külföldi légióskodás volt a tanulóév

Kamasz korodban mennyire volt nehéz összeegyeztetni a mindennapokkal a sportot?

– Arra nevelt édesanyám, ha valamit csinálok, akkor vagy normálisan, vagy hagyjam abba. Igyekeztem beleadni mindent. Nehéz volt itt hagynom 16 évesen a családom, a barátokat, a szülővárost. Kollégistaként Budapesten idegennek éreztem magam eleinte, pedig nagyon kedvesen fogadtak. A második évben viszont már nagyon jól éreztem magam. A legfontosabb a kitartás, és hogy a cél lebegjen mindig a szem előtt mindig.

Zsolt a Pick Szegedben és a válogatottban is jól játszik (Fotó: Pick Szeged)
Zsolt a Pick Szegedben és a válogatottban is jól játszik (Fotó: Pick Szeged)

Már akkor tagja voltál a magyar serdülőválogatottnak, amikor Orosházán játszottál. A Pick Szeged is megkeresett, miért mégis a PLER-hez igazoltál?

– Szerencsém volt, hogy jó helyen kezdtem a kézilabdát. Sok tornára vittek minket, eredményesek voltunk, és tudták, hogy az orosháziak nagyon ügyesek. A serdülőválogatott gerince a PLER-ben játszott, én voltam az egyetlen, aki nem. Ott a fiatalokat folyamatosan beépítették a felnőtt csapatba és így 3 évet kompletten játszottam NBI-ben. Ami a legfontosabb ilyen korban, hogy tapasztalatot szerezzen az ember, teljesen mindegy milyen csapatban, csak ne üljön a kispadon. Majd ha ott megállja a helyét, akkor lehet később játszik a Pickben.

Miért döntöttél úgy 21 évesen, hogy külföldön próbálsz szerencsét?

– Nagy álmom volt. Úgy éreztem akkor, hogy külföldön sikeres leszek. Nem így lett. Németországban tényleg nagyon idegennek éreztem magam, nem úgy sikerült a játék, sérülésem is volt. Tehát nem jöttek be a számításaim. Kudarcnak éltem meg akkor, ma már inkább tanulópénznek tekintem. Egy másik német csapat szerződtetett volna a kint töltött egy év után, de úgy éreztem, haza kell jönnöm. Hasznos év volt, csak nem túl kellemes. Utána egy évet játszottam Gyöngyösön, a régi, PLER-es edzőm irányítása alatt. Ott visszataláltam önmagamhoz, teljesítettem, és nagyon jól éreztem magam a csapatban.

Megtanultam küzdeni

Szerinted mi a sikered titka, mitől függ, hogy teljesítesz?

– A sportnak köszönhetően megtanultam küzdeni, komolyan veszem az életet, és szabályok szerint élek. Például a meccs előtti napot teljesen egyedül töltöm, csak a mérkőzésre koncentrálok. Érdekes szabályok, de ezek miatt sokkal jobb lettem. Ha nem sikeres az ember, akkor keresi a megoldást, hogyan lehet az. Még a tavalyi szezonban is volt több olyan pontom, amikor azt éreztem, hogy nincs itt keresnivalóm. Aztán megváltozott szerencsére.

Mi váltja ki nálad a sikertelenség érzését?

– Vannak sportolók, akik képesek egy rossz mérkőzéstől teljesen kiakadni, és napokig gondolkodnak rajta. Én is ilyen vagyok. A játék határozza meg az életemet, ez a legfontosabb számomra. Régen elővettem a régi videókat, néztem, hogy lőttem a gólokat, és ettől erőre kaptam, hogy tudok én ilyet is. Mostanában pedig járok olyan emberhez, aki mentorszerűen foglalkozik a sportolókkal. Amikor Szegedre kerültem, három hónap után teljesen el voltam keseredve. Nem ment a játék. Minden lehetőséget megragadtam, ami segíthet és akkor találtam rá. Azóta is járok hozzá és az eredmények szerintem magukért beszélnek.

Szegeden kiválóan érzi magát, jól is megy neki a játék (Fotó: Pick Szeged)
Szegeden kiválóan érzi magát, jól is megy neki a játék (Fotó: Pick Szeged)

Több mint két éve a Szegednél vagy, most hogy érzed magad a csapatban?

– Soha rosszabb ne legyen, és akkor nagyon boldog leszek. Már egy jó ideje újra élvezem a kézilabdát. Korábban nagyon rágörcsöltem, úgy éreztem nem hibázhatok, mert lecserélnek, és persze így is történt. Igaz a mondás, hogy először magadnak kell megfelelni és bizonyítani, hogy jó vagy. Ha ez sikerül, utána másoknak is tudsz bizonyítani. Ma már nem roskadnék magamba, ha egy meccs nem úgy sikerül, hanem tanulnék a hibáimból és továbblépnék.

Szeretnék a válogatott stabil tagjává válni

Célok? Álmok? 

– Úgy gondolom, hogy soha nem szabad megelégedni, az viszi előre az embert, ha többet akar. A legfontosabb, hogy a jelenben megálljam a helyemet, hiszen az határozza meg a lehetőségeket a jövőben. Szeretnék a válogatott stabil tagjává válni, és jól teljesíteni a Szegedben is. Nagyon nagy álom talán  bejutni a Bajnokok Ligájában a legjobb négy közé vagy egy olimpiai részvétel.

Bónuszkérdés: Milyen érzés, amikor a Szegeddel hazajössz, és az Orosháza ellen játszol?

– Elmondani nem tudom, hogy mennyire nagyon jó. Abban a csarnokban játszani, ahol elkezdtem az edzéseket, ahol igazán megkaptam az alapokat, ahol a gyerekkoromat töltöttem és ott játszhatok felnőttként, az különleges érzés. Nekem nagyon fontos, hogy itthon jól játsszak, és megmutassam: jó helyen vagyok.

Balogh Zsolt a stafétát Varsandán Milánnak, a B. Braun Gyöngyös Kézilabda Klub játékosának adja. A döntés indoklása pedig így hangzott: „mert megérdemli, és várom a Szegedbe.”

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.