Rövid ima, főhajtás, koszorú és gyertyák. Csepregi Lajos Péterre és az 1956-os orosházi hősökre emlékezett a Fidelitas és a POFOSZ a forradalom leverésének évfordulóján.
A Nemzeti Gyász Emléknapján, november 4-én, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 58. évfordulóján országszerte megemlékezéseket tartottak. Nem volt ez másként Orosházán sem. Az Orosházi Fidelitas és a POFOSZ Orosházi Szervezete felhívására kedd este közel ötvenen mentek el a Táncsics gimnáziumhoz az egykori orosházi diákvezér, Csepregi Lajos Péter emléktáblájához.
(Fotó: Melega Krisztián)
Csepregi Lajos Péter 1956 őszén az orosházi fiatalok élére állt, hiszen mélyen hitt abban, hogy jó ügyet képvisel. A szovjetek november 5-i bevonulása után is folytatta forradalmi munkáját, amiért 1957 január végén letartóztatták és másfél év börtönre ítélték. Szabadulása után egész életében végig kísérte ’56-os múltja, 1992 márciusában hunyt el Budapesten.
A megemlékezőkhöz Laurinyecz Mihály katolikus plébános szólt.
– Több évtized eltelt már azóta, amikor küzdöttek egymással a gyengék és az erősek, ahol az erősek a technikai és létszámbeli fölény miatt egyfajta győzelmet értek el. De ez csak ideig óráig volt győzelem – mondta. Úgy fogalmazott, hogy a gyenge, ifjú és elszánt felett győztek, sokak szenvedése, halála árán, de a reményt nem tudta kettétörni az erős. – A gyenge később felkelt és feléledt, hiszen mindig van remény, amit Jézus táplál belénk – fogalmazott a plébános.
Ezt követően az Orosházi Fidelitas és a POFOSZ nevében megkoszorúzták Csepregi Lajos Péter diákvezér emléktábláját, majd az emlékezők mécsest gyújtottak a hősök emléke előtt adózva.
