Dolgozott a Vöröskeresztnél, majd az Ismeretterjesztő Egyesület (TIT) vezetője is volt az egyébként “óvóbácsi” végzettségű Frankó Attila. Indulása óta vezeti a Máltai játszóteret.
Azt mondja, előbbinél a karitatív munkához szükséges készségeket sajátította el, utóbbinál pedig az irányításba kóstolt bele. Az interjú előtt leszögezte: ezúttal nem a hét emberéről, hanem a hét munkahelyéről van szó.
– Az, ami az elmúlt négy évben történt a játszótér életében, közös munka eredménye. A Máltai az itt dolgozók személyiségét tükrözi. Amilyenek a foglalkozások, a hozzáállásunk a gyerekekhez, a kialakult közösség, az mind mi vagyunk. Barátként, segítőként állunk a gyerekekhez, így kicsit kötetlenebb a kapcsolat is, mint az iskolában, óvodában, társként, nem pedagógusként tekintenek ránk – tudjuk meg.
– Kezdetben a kialakuló közösség is barátokból állt, majd bővülni kezdett a kör a barátok barátaival, a környéken lakókkal és így tovább. Mi ehhez a közösséghez igazodunk, ez szabja meg a továbbiakat is – ismerjük meg az irányelveket.
– Szerencsés vagyok, mert számomra ez az ideális állás. A játszótér a világ legjobb munkahelye, főleg annak, aki szeret játszani – teszi hozzá mosolyogva Attila.
