Berta János regényében orosházi élményeiről, a város szépségéről is ír. A Hugo Hartung nyomában című műve német nyelven is megjelenik, a frankfurti nemzetközi könyvkiállításon mutatják majd be.
Óriási érdeklődés kíséretében mutatta be Berta János az orosházi közönségnek Hugo Hartung nyomában című könyvét február közepén a városi könyvtárban. Szeptemberben német nyelven is megjelenik a kötet bővített verziója, amelyben hosszabb részt szentelt Orosházának. Október közepén a frankfurti nemzetközi könyvkiállításon és vásáron 103 ország képviseletében mutatják majd be a regényt. Németország mellett Svájcban és Ausztriában is megtalálható lesz a könyvesboltok polcain.
A mű alapját Hugo Hartung Piroska című nagysikerű klasszikusa adta. Berta János már több évtizede Németországban él, német feleségének egyik kedvence az említett mű. Hosszas unszolás és tervezgetés eredményeként néhány éve úgy döntöttek, párizsi kirándulásuk helyett felkeresik a regényből jól ismert Hódmezővásárhelykutasipusztát, amely többnyire a mai Székkutasnak felel meg. A nyaralás élményeit, személyes tapasztalatait osztja meg olvasóival Berta János Hugo Hartung nyomában című munkájában.
A regény német megjelenése kapcsán az író megosztotta velünk, miért ennyire kedves számára Orosháza.
– Gyopárosfürdőről jövet a vonatállomáson várni kellett az átszállásra, és ott lesújtó élményem volt: nem lehetett egy kávét sem inni, de még csak egy újságost sem találtam – osztja meg kezdeti élményeit Berta János. – A csodaszép fürdő után ez elszomorított. Amikor ezt elmeséltem Tóth Imrének, Székkutas akkori református lelkészének, elvitt kirándulni. Imre olyan szeretettel beszélt a városról, és mindent megmutatott nekem. És akkor csoda történt, mintha a valóságból egy álomba csöppentem volna. Az igazság az, hogy egy állomásból nem szabad megítélni egy egész várost. Ha kutason járok mindig elmegyek Orosházára, nagyon megszerettem. A Kék Nefelejcs cukrászdát soha nem hagyom ki – vallja az író.
János megosztotta velünk, hogy az orosházi emberek segítőkészsége és barátságos mentalitása is nagyon tetszett neki városunkban. Az épületek, a sok virág és a főtér pedig egészen levette a lábáról. Ahogy ő fogalmazott; „amikor ott vagyok, nem érzem magam idegennek, egy kicsit otthon vagyok.”
Az író arra is szeretne rávilágítani német kötetében, hogy a magyar Alföldön más egyedülálló csodák is vannak Hódmezővásárhely és Piroska mellett. A magyar kiadás rövid idő alatt, szinte az utolsó példányig elfogyott, a német nyelvű iránt már most nagy az érdeklődés.
