- hirdetés -

A kényérünnep összeforrt Asztalos László nevével, hiszen a kiváló pékmester a kezdetek óta szervezi és segíti az augusztus 20-i rendezvényt. Ezért lett most ő a Hét embere.

Sokan ismerik, még többen tisztelik. Ő a pék, aki mindig dolgozik. Mindenkihez van egy jó szava, mosollyal kísérve. Talán nincs olyan civil szervezet, egyesület, akit ne segített volna néhány kiló kenyérrel, pénzt nem fogad el érte, “én ezzel támogatlak benneteket” – mondja ilyenkor.

Ha valaki augusztus 20-án Asztalos Lászlót keresi, nincs más dolga, mint hogy kimegy a fürdőbe a hátsó kemencékhez. Ha éppen nem találja ott péklapáttal a kezében, vagy könyékig a dagasztóteknőben, akkor csak várnia kell kicsit, és biztos befut. A kemence mellett van otthon igazán, ott bontakozik ki valójában.

Tűz a kemencében és a lélekben - Asztalos László, pékmester
Tűz a kemencében és a lélekben – Asztalos László, pékmester a kenyérünnepen

A kenyérünnep 1997-ben fia, ifj. Asztalos László ötletével indult, azóta az Asztalos család neve összeforrt a rendezvénnyel. Az idősebb pékmester akkor a háttérből segített, de fia 11 évvel ezelőtti halála után már sokkal aktívabban vett részt a szervezésben is. A lelkemre köti, hogy leírjam: ez nem az ő érdeme, ez csapatmunka, amiben nagy szerepe van a mindenkori városvezetésnek, a pékszövetségnek és azoknak a pékeknek, akik eljönnek és kiállítanak.

Öt orosházi pékséggel indult a pékek utcája, aztán évről-évre többen jöttek, 11 éve pedig nemzetközi a rendezvény, olaszok, németek, erdélyiek és vajdaságiak is kiállítanak. Sok az állandó résztvevő, de érkeznek újak is. És mindennek az egyik motorja Asztalos László. Aki fát tesz a tűzre, dagaszt, ellenőrzi a sütés folyamatát és ha kell, tálal.

Még nem áll a színpad Gyopároson, nincsenek sörsátrak és árusok, de a pékmester már fűti a kemencéket. Nem egyszerű dolog az, nem csinálhatja akárki. Nem elég csak rádobni a fát és meggyújtani a tüzet, pontos menete van a felfűtésnek. Ami – kapaszkodjatok meg – egy hétig tart. És mire jön a kenyér ünnepe, minden készen áll.

Nem lehet abbahagyni

Azt mondja, ezt mindenkinek látnia, kóstolnia kell, mert ez az igazi, a verhetetlen.
– Az idősebbek a kemence mellett nosztalgiáznak. Amikor beleharapnak a frissen sült kenyérlángosba, könnybe lábad a szemük, évtizedeket repülnek vissza. A fiatalok pedig ámulnak, bámulnak, sosem láttak ilyet – meséli Laci bácsi, miközben megállás nélkül jár a keze és szolgálja ki az embereket. Kígyózik a sor a frissen sült, ínycsiklandó étkek előtt, és látszik, hogy a pékmestert ez élteti: jóllakatni másokat.

Asztalos László most töltötte be 64. életévét. Azt mondja, a család a legfontosabb, ők adnak neki igazi erőt. Lehet, hogy már nem olyan gyorsan kapja fel a hasított fát, és nem szalad a kenyerekkel a hóna alatt, de amint szóba kerül imádott szakmája, azonnal csillan a szeme, és megállás nélkül beszél lisztekről, szakképzésről és péksüteményekről. Nála a tűz nemcsak a kemencében, hanem a lelkében is állandóan ég, ez élteti.
– Kenyérünnep volt, van és lesz. Ezt nem lehet abbahagyni, amíg az ember erővel bírja.

Ha ide kattintasz, megtalálod a Hét embere rovatunkat, azokat, akiket szerkesztőségünk eddig a hét emberének választott.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.