Zúzós hip-hop, ütős zenék, jól felépített történet. Ez várta a látogatókat Életút, egy lehetőség a változásra címmel június 4-én este a művházban. Szerintem a közönség fele simán kedvet kapott, hogy hip-hoppozzon, legalábbis engem megvettek.
Már azzal égettem a kalóriákat, hogy néztem a ReDance Hip-Hop Crew csapatát. Le a kalappal Rétes Edina előtt, a darab megálmodója nemcsak megrendezte, de még végig is táncolta a közel másfél órát. Saját elmondása szerint nagy fába vágta a fejszéjét, hiszen harminckilenc társával együtt betanult több mint egy órányi koreográfiát, a szituációkhoz zenéket párosítottak. Mindezt mindössze két hónap alatt, de a lelkesedés töretlen volt mindvégig.
Minden hepi, de jött Cupido
Előadás előtt öt perccel már egy darab ülőhely sem volt, a lépcsőkön is izgatottan ültek az ismerősök. Moziba csöppentünk, kivetített nagy szavakkal, ahol megmondták, igenis képesek vagyunk a változásra, a pozitív gondolkodásra. A zenével együtt a fotelba süppedtünk és csak bólogattunk. Majd jött a tánc!
Edina olyan mindennapi élethelyzeteket álmodott meg, amik a maguk sajátos módján tökéletlenek, ha nem tesszük hozzá magunkat. Mi is lehetne fontosabb és elsődlegesebb, mint a szerelem. Az első jelenetben egy padon ülő romantikázó párt láttunk, tiszta amcsi filmjelenet, minden hepi, amíg fel nem tűnt Cupido félpucéran, pelenkával, szárnyakkal, ahogy kell. A táncmozdulatok minden érzelmet elárultak, tökéletes koreográfia, majd a trió kiegészült a csapattal és közösen nyomták.
Majd sorban jöttek a mindennapi szituációk. Személyes kedvencem az irodai jelenet volt, hatalmasat zúztak Keys n Krates Dum Dee Dumjára. Ez volt a legdinamikusabb számuk. Sokat emelt az előadás színvonalán, hogy végig mosolyogtak, Edinával az élen, aki a darab szinte 80 százalékában jelen volt, így még el is hittem, hogy nem fárad el, de azért gondolatban feltekertem a hátából kiálló csavart, mint a Duracell nyuszinál.
A családion belüli erőszak is ki lett táncolva, ekkor már sejtettem, hogy Kállay-Sanders Runin-ja fog szólni, mégis kirázott a hideg, nem éreztem elcsépeltnek, ismét nagyon jól eltalálták a zeneválasztást. Volt kávézós jelenet, diszkóba tartó vegyes társaság és még egy szafari utazásra is elrepítettek bennünket. A manó csoport állatos jelmezével és cuki táncával mindenkit levett a lábáról, órákig el tudtam volna őket nézni.
Tekerd vissza az időt!
Aztán minden megváltozott… A színpad szélére kitett óra végre értelmet nyert, Edina, mint sorsfordító visszatekerte az időt, és megfordult a világ. A táncosok elkezdtek visszafele mozogni, ismét jó pont, nagyon el lett találva. Majd a már lejátszott jeleneteket letáncolták ismét, fordított sorrendben, ám ezúttal Edina közbenjárásával a dolgok jóra fordultak. A vadász a puska helyett sört kapott, nem volt csicskáztatás és munkahelyi terror, satöbbi. És végül visszatértünk oda, ahonnan kezdtük: a szerelmes párhoz, amikor is Cupidot végre megtanították jól célozni. Így a végére beért a gondolat, sorsunk felől mi döntünk, és minden jóra fordulhat. Kissé túlzott optimizmus, de szeretjük a hepiendet.
Edina azon vágya, hogy a csapat színpadon, fényekkel, jól megkomponált darabbal léphessen fel teljesült, személy szerint hihetetlenül élveztem, és ezzel nem én voltam egyedül. Végig doboltam a lábammal, de fejrázások és élénk tapsolás is volt körülöttem, bármikor újranézném.
A csapat további terveit egyelőre titok övezi, de ha ezt a színvonalat viszik tovább, bakot nem lőnek. Kíváncsian várom a folytatást.
