A Pick Szeged kézilabda csapata óriási csatában nyerte meg az EHF kupát. A történelmi győzelemnek aktív részese volt az orosházi Balogh Zsolt. A kiváló sportoló az első városunkban, aki kézilabdásként nemzetközi kupát nyert.
Még 2012. novemberében készítettem interjút Zsolttal, aki nem sokkal előtte került a Pick Szeged csapatába. Akkor nagy tervei voltak, amiből egy már megvalósult. Csapata május 17–18-án az EHF kupa berlini négyes döntőjében előbb 24–22-re legyőzte a Füchse Berlint, majd a másnapi döntőben őrületesen izgalmas végjátékban 29–28-ra a francia Montpellier csapatát is megverték. Így a klub történelmében először nemzetközi kupát nyertek. Néhány nappal a meccs után Zsolt hazajött Orosházára, akkor beszélgettem vele.
Csalódástól az eufóriáig
Kipihented magad?
– Nagyjából. A meccs utáni hét az ünneplésről és a pihenésről szólt. A bajnokság és a kupamenetelés hosszú volt, így jól jött a lazítás.
Előbb beszéljünk a magyar bajnokságról. Újabb ezüst: csalódás vagy realitás?
– Mindkettő. Egyrészt realitás, mert óriási bravúr lett volna, ha a Veszprémet letaszítjuk a trónról, hiszen a világ egyik legjobb csapata. Remélem, a Bajnokok Ligáját is megnyerik (A BL négyesdöntőt május 31-én és június 1-jén rendezik Kölnben. – A szerk.). Ahhoz hogy bajnok lehess, Veszprémben is nyerni kell, amit mi nem tudtunk megtenni. És csalódás is, hiszen ezüst már van bőven. De azt hiszem, hogy az EHF kupagyőzelem mindenkit kárpótolt, az az euforikus érzés, amikor átvettük a kupát, örökre megmarad.
(Fotó: MTI/EPA/DPA/Daniel Naupold)
Mennyit erősödött a Szeged az egy évvel ezelőttihez képest?
– Egységesebb lett a csapat. Az új edző, Juan Carlos Pastor más szisztémát játszat velünk. Stabilabb lett a védelem, és a támadás is színesebb.
Mennyivel másabb a munka egy spanyol edzővel?
– Általában a taktikai edzéseken van a hangsúly, mindent aprólékosan átveszünk. Így a fizikai felkészítésre kicsivel kevesebb idő van. De egy profi játékosnak ezt magának meg kell oldania.
A nőknél a Győrnek spanyol edzője van, idén bajnokságot, kupát és BL-t nyertek. A Veszprémben szintén spanyol a vezetőedző, a bajnokság és a kupa ott is megvan, a BL meglehet. Nálatok is spanyol a mester, két ezüst és egy EHF győzelem a mérlege. Kellett ez a frissítés?
– A két nemzet kézilabdáját jól lehet ötvözni, az eredmények pedig magukért beszélnek.
Az elődöntő volt az év mérkőzése
Itt csillog az EHF aranyérem az asztalon. Mennyire volt nehéz megszerezni?
(MTI Fotó: Kovács Anikó)
– A BL selejtezőn sajnos elég simán kiestünk a Szkopje ellen, csalódottak voltunk. De jött az EHF kupa. Gyengébb mint a BL, de nagyobb eséllyel pályázhattunk egy jobb eredményre. A BL-ben talán továbbmehettünk volna még egy kört, de utána olyan csapatok jöttek volna, akik ellen nekünk valós esélyünk nem lett volna. Az EHF-ben végig tudtunk menetelni, a Portugál ellenfél könnyebb volt és sokkal nagyobb öröm ért minket a végén. És azt hiszem, nem kell senki előtt magyarázkodni, hogy megnyertünk egy nemzetközi kupát.
Mikor tudatosult bennetek, hogy megnyerhetitek?
– A négyesdöntő elvárás volt. A sorsolás is kedvezett nekünk, bár azért nem volt egyszerű, a komoly csapatokat a döntőben már nem tudtuk elkerülni. A Berlin legyőzése az elődöntőben számomra az év mérkőzése volt, minden összejött, minden részében felülmúltuk a németeket saját pályájukon. Jó volt látni azokat a nagy sztárokat, ahogy tanácstalanul próbáltak minket behozni, de ez nem ment.
Nézőként úgy tűnt, hogy a Berlin lebecsült benneteket az elején.
– Igen, mi is beszéltük ezt meccs után. Talán azt hitték, hogy hazai pályán simán vernek minket, és csak a mezt küldték fel a pályára. Mi kisebb téttel játszhattunk, rajtuk volt a nyomás, nyílt titok volt, hogy maguknak rendezték a döntőt. De mikor próbáltak visszajönni, mi már magabiztosak voltunk, és tartottuk az előnyt. A félidőben már éreztük, hogy itt minden működik, és nem verhetnek meg. Ez a magabiztosság nagyon kellett. Persze nem volt ez ilyen egyszerű a pályán, de tényleg nagyon koncentráltak voltunk.
A Berlin elleni elődöntő:
http://youtu.be/kvh4RiHEK64
Mit éreztél a lefújás után?
– Hogy megcsináltuk, és ez mekkora bravúr. De azonnal jött a gondolat, hogy basszus, bent vagyunk a döntőben, most már meg kellene nyerni. Elhittük, hogy a Montpelliert is meg tudjuk verni.
Mi járt a fejedben a döntő kezdeténél?
– Hogy egyetlen kicsi góllal, de nyerjünk, ha már idáig eljutottunk. Biztos szép az ezüst is, persze nagy eredmény, de ezüst már sok van, aranyat akarok. És így volt ezzel az egész csapat is.
Visszanézted már a meccseket?
– Részben. Az elődöntőt még a döntő előtt, ott az utolsó 3–4 percet és az ünneplést többször is. Erőt akartam meríteni belőle, újra beleéltem magam a helyzetbe. Kicsit hergeltem is magam vele. Itthon aztán a döntő utolsó 10 percét és a teljes ünneplést néztem meg, hihetetlen jó érzések törtek fel belőlem.
A döntő mennyivel volt más?
– Sokkal. Itt már rajtunk is óriási nyomás volt, mégiscsak egy EHF kupadöntőt játszottunk. És elég volt végignézni a Montpellier csapatán, tele rengeteg nagy csatát megélt világklasszissal. De nekünk ott volt a hatalmas akarat és a szív.
A Montpellier elleni döntő
http://youtu.be/rTrlF6UV2d4
Mennyire vagy magaddal elégedett?
– A Berlin ellen jobban ment, 6 gólt lőttem fontos helyzetekben még úgy is, hogy engem percekre kivettek a játékból emberfogással. Nem is értettük miért engem, talán mert az elején néhányszor elsült a kezem. De mindegy, volt erre begyakorolt figuránk, ami kiválóan működött, nem estünk kétségbe. A döntőben nem kezdtem, 10 perc után kerültem először pályára, de itt több apró hibám volt. Annyira fáradt voltam a végén, hogy csak a szívem vitt előre. De a csapategység fantasztikus volt, eggyel kevesebbet hibáztunk mint ők, és eggyel több gólt lőttünk. Ezzel a győzelemmel beírtuk a Szeged nevét az európai kézilabda történelembe.
A szegedi ünneplés mennyire maradt meg benned?
– Az egy másik élmény. Amikor 7–8 ezer ember ovációja fogad a városban, az hihetetlen jó érzés. A szurkolók jóban rosszban mellettünk voltak, és fantasztikus érezni, hogy mennyire szeretnek minket. Minden sportember életében nagy motivációt ad, amikor egy ilyen trófeát megszerez. Nekem ez volt az első a felnőtt pályafutásom alatt, de óriási lökés, nyerni nagyon jó.
Magyar bajnok akarok lenni!
Újra megvan a válogatott kerettagság. Ott mire számítasz?
– A héten már jön egy újabb menetelés, csütörtökön a románok ellen játszunk felkészülési mérkőzést. A veszprémi játékosok a BL miatt később csatlakoznak a kerethez, úgyhogy vélhetően a hétközbeni edzőmeccsen pályára lépek a nemzeti csapatban. Nem tudom, hogy maradok-e a júniusi selejtező mérkőzéseken vagy sem. Rajtam nem múlik, játszani akarok a válogatottban Szlovéniában is, most mindent ennek rendelek alá.
A jövő Pick Szegedje milyen lesz?
– Erősödni fogunk, annak ellenére, hogy a kapusunk, Mikler Roland elmegy Veszprémbe. Nagy reményekkel várom a következő szezont.
Azt nyilatkoztad másfél éve, azért dolgozol, hogy alapember legyél a Pick Szegedben. Most ez hogyan áll?
– Szerintem ebben a szezonban sikerült ezt elérni. De ez ősszel senkit nem érdekel, újra meg kell harcolni a helyemért.
Mi a legnagyobb vágyad az EHF cím után?
– Nem kérdés, magyar bajnok akarok lenni. Talán ez az EHF győzelem a bajnoki arany és a magyar kupaarany között van. Utóbbi kettő még nincs meg, így ez a cél: ezekért le kell legyőzni a Veszprémet!
