Két orosházi és két békéscsabai nekivágott a több mint 8 ezer kilométeres kalandnak. Autópályán, földúton és sivatagban egyaránt autóznak, hogy február közepén elérjék az áhított úticélt, Gambia fővárosát, Banjult. Ez a jól ismert Budapest-Bamako Rally, aminek mottója: bárki, bármivel, bárhogy.
Budapestről, a Kopaszi-gátról indult a nagy túra január 24-én, ahol a Körös-Bamako Team is jelen volt. A csapatnak saját Facebook oldala van, ott így írták fel, kinek mi a feladata. Pásztor András csapatvezető; Dr. Muntyán János egészségügyi igazgató; Hevesi József technikai igazgató; Dr. Sándor Csaba zarándok, háború esetén túsz. Az indulás előtt még Orosházán beszélgettem a versenyzőkkel, ahol lejött, – és a fenti a csapatnévsorból is látszik – hogy ezt a túrát inkább kalandnak, mint versenynek tekintik.
A bontószökevény
– Nyár elején jött az ötlet, hogy benevezünk a túrára Józsival. Szervezés közben csatlakozott hozzánk a két doki, így gyorsan nagyobb autó után kellett néznünk – mesélte Pásztor András.
Az útra egy 1998-as Mitsubishi Pajerot készítettek fel.
– Turbódízel motor hajtja, fénykorában 100 lóerős volt, most fogalmunk sincs mennyi, amennyi megmaradt – veszi át a szót nevetve Hevesi József. – A jármű erre a túrára lett összepakolva, és megerősítve. Kapott egy haspáncélt, és a futóművekhez erősített rugókat, de más eget rengető átalakítást nem végeztünk rajta. El is neveztük bontószökevénynek és sűrűn imádkozunk, hogy kibírja az utat.
Úgy tervezték, hogy túrázóként indulnak, de közben úgy döntöttek, inkább a versenybe neveznek be. Ez annyiban nehezebb, hogy minden napra adott feladatot kell teljesíteni, vannak útitervek, megadott pontokat kell érinteni útközben, amiket le is kell fotózni, illetve a műholdas nyomkövető is rögzíti a pozíciót, amivel igazolni tudják, hogy ott voltak.
Azt, hogy ki mikor és mennyit vezet nem tervezték meg előre. Azt mondták, útközben kiderül, ki bírja jobban, az ül majd a volánnál.
– A feladat adott, végig kell menni. Minden egyéb eredmény csak hab a tortán. Nekünk is óriási kihívás lesz, improvizáció az egész út, főleg az afrikai részen a sivatagban. Úgy érezzük, felkészültünk, de majd ott kiderül – fogalmazta meg a lényeget dr. Sándor Csaba.
Adományok a szegényeknek
De mi történik, ha lerobbannak útközben?
– Tartalék alkatrészt nem nagyon tudunk vinni, hiszen kevés a hely. Európában nem túl nagy gond szervízt találni, a sivatagban azért ez már nem olyan egyszerű. Van néhány koordinátánk, hogy Afrikában hova menjünk, ha elromlott az autó. Elméletileg ott értenek a járművekhez, de azért erre nem tennénk rá a nyakunkat – vetíti előre a várható nehézségeket Hevesi József. Ha bajba jutnak CB rádión, mobiltelefonon vagy műholdas telefonon kérhetnek segítséget, a szervezők mindenre fel vannak készülve.
Az autóban körbenézve világosan látszik, minden apró hely maximálisan ki van használva, padlótól a plafonig állnak a felszerelések, ruhák, csomagok, sátrak. A tetőcsomagtartó is teljesen tele van, de nem alkatrésszel, vagy élelemmel, hanem iskolai füzetekkel, tollakkal zseblámpákkal. A futam ugyanis minden évben kiemelkedő karitatív esemény Maliban és Mauritániában. Minden csapat ajándékokkal és adományokkal felszerelkezve érkezik a világ 5. és 6. legszegényebb országába.
– A Budapest-Bamako Rally egyik legfontosabb és legemberibb része a jótékonyság. Nagyon szegény emberek élnek ott, a gyerekek többsége még iskolába sem jár, ezen enyhítünk némileg az adományokkal. Azt tervezzük, hogy mi személyesen adjuk át ezeket a tárgyakat az ottaniaknak, hiszen tudni akarjuk, hogy minden jó helyre kerül – fogalmazza meg Pásztor András.
Jobb láb a gázon
Ebben a pillanatban befut a negyedik csapattag is, dr. Muntyán János. A késésért elnézést kér, és kiengesztelésül elő is kap a kabátjából néhány üveg kacsamájkrémet, amit az egyik szponzoruk ajánlott fel nekik. Sok támogatójuk van, elég csak ránézni az autó fotójára, látszik a rengeteg matrica. Vállalkozók, cégek, magánszemélyek kisebb-nagyobb dolgokkal segítik a kalandos utat. Az OrosCafé is beállt a sorba, médiatámogatóként beszámolunk majd a verseny fontosabb állomásairól.
De hogy Muntyán doki se maradjon megszólalás nélkül, indulás előtt gyorsan nekiszegezem a kérdést: mit vár a csapattól?
– Elsősorban azt, hogy február 9-én beérjünk a célba. De mivel versenyen indulunk, így a jobb láb végig a gázon lesz. A kiváló hangulat adott, ez pedig átsegít majd minket a nehézségeken. Azt hiszem, néhány kilóval könnyebben érünk majd haza, főleg, ha sokszor kell kiásni az autót a homokból – teszi hozzá nevetve.
Ezután elkészültek a búcsúfotók, a csapat bepréselte magát az autóba és nekivágtak a nagy kalandnak. A múlt hét pénteki rajt után át autóztak Dél-Európán. Január 27-én átkeltek a Gibraltári-szoroson és hétfő estére meg is érkeztek az első afrikai állomásra, a marokkói Chefchaouen településre. Kedden innen indultak tovább, az útjukat ide kattintva követhetitek a Facebook oldalukon.