Egy orosházi, aki a legjobbak között kézilabdázik hétről hétre. Az egykori Every Day KSE fiatal tehetsége, a Pick Szeged jelenlegi játékosa nyilatkozott az OrosCafénak.
Óriási tehetségnek tartották már 10 évesen is, alapember volt a korosztályos válogatottban és kipróbálta magát a Bundesligában. Ő az első olyan orosházi, saját nevelésű kézilabdázó, akit a két magyar élcsapat egyike leigazolta. Most a Pick Szegedben játszik, és a bajnokság mellett a Bajnokok Ligájában edződik. Balogh Zsolttal beszélgettünk.
−Hogyan lettél kézilabdás? Emlékszel még rá?
− Persze. 1999 őszén kezdtem a kézilabdát Bajusz Józsefnél. Ekkor 10 éves voltam, a focit váltottam kézilabdára. Pontosabban egy évig még párhuzamosan mindkettőt csináltam, aztán dönteni kellett a kettő között, és maradt a kézilabda. Úgy gondoltam, ott jobban tudok érvényesülni, úgy tűnik, ez be is jött. Azt persze nem tudom, hogy fociban most hol lennék, de nem valószínű, hogy az első osztályban.
−Mik a legszebb emlékeid az orosházi évekből?
−A gyermekbajnokságok országos döntőinek megnyerése, és az országos ifi kupa győzelem. De szép emlékek az edzőtáborozások a Balatonnál, vagy amikor feljutott a felnőttcsapat az NB I-be, és néztük az akkori példaképeinket még gyerekként. Sok szép emlékem van.
Orosháza – Budapest – Magdeburg
−Mikor és miért mentél el Orosházáról?
−Itthon 2005-ig játszottam. Orosházán nagyon erős volt az utánpótlás de úgy éreztem váltanom kell, hogy az első osztályban tudjak edződni tovább. Ekkor 16 éves voltam és hívtak több csapathoz. Fájó szívvel mentem el innen, de úgy éreztem, hogy máshol még jobban fejlődhetek. Az elektromost választottam, így kerültem a PLER-hez Kiss Szilárd hívására. Az is tény, hogy abban az időben ott volt az ország legjobb utánpótlás csapata az én korosztályomban, ahová megtiszteltetés volt bekerülni. Itt 5 évet töltöttem el, a serdülőktől indultam, és a felnőtt csapatig jutottam, ott játszottam életem első NB I-es meccsét még ifistaként. Három teljes idényben stabil játékosa voltam az első csapatnak. Nagyon sokat fejlődtem, megkaptam a lehetőséget minden edzőmtől, emellett nagyon jó kis fiatal közösség volt.
−A PLER után elég éles váltás következett, hiszen Németországba, a Bundesligába igazoltál az egykori BL győztes Magdeburghoz. Hogy juthat ki valaki egy ilyen neves csapathoz?
−2010-ben a PLER-t elérte a pénzügyi nehézség, problémák voltak a csapat körül, nagyon sok játékos eligazolt. Ekkor mentem el én is. Régi nagy álmom volt a Bundesliga. Még az utánpótlás Eb-n ismertem meg egy német menedzsert, az ő segítségével igazolt le a Magdeburg felnőtt csapata a 2010/2011-es idényre.
−Nem volt túl nagy a váltás? Azért a magyar NB I és a német első osztály korántsem ugyanaz.
−Nehéz volt. Teljesen új környezet, más ország, a nyelvtudásom sem volt megfelelő ahhoz, hogy egyből boldogulni tudjak, idő kellett amíg felvettem a ritmust kint. De nagyon sokat tanultam, tapasztalatot szereztem. Teljesen más stílust, más kézilabdát játszanak a németek, a bajnokság is sokkal erősebb, hajtósabb, gyorsabb. Mindenképpen tanultságos volt. Mivel nem sok lehetőséget kaptam a felnőtt csapatban, én kértem, hogy a másodosztályban játszhassak. Az szintén jó csapatnak számított, ott már megkaptam a lehetőséget, jól is ment a játék. De márciusban lesérültem, megműtöttek, így gyakorlatilag az idényemnek vége lett. Ekkor dőlt el az is, hogy haza költözök.
A gyöngyösi gólzsákot viszi a Szeged
−Ha jól tudom, már akkor a Szegedben akartál játszani, de az nem sikerült. Hogy érintett ez téged?
−Valóban úgy volt,hogy a Pick Szeged játékosa leszek miután hazajöttem, de nem jött össze. Az elején kicsit rosszul esett, de aztán rájöttem, nem vagyok elkésve, ennek most így kellett lennie, előbb utóbb lesz lehetőségem, hogy oda menjek. A PLER-ből ismert edzőm, Nagy Károly hívására Gyöngyösre igazoltam, arra koncentráltam, hogy úgy játsszak, ahogy új csapatomnál elvárják. Ez sikerült is, jó idényem volt, második lettem a góllövő listán, igen stabil teljesítményt nyújtottam. A szurkolók is, az edző is marasztalni akart, de megkeresett a Szeged, az ő ajánlatukkal nem tudtak és nem is akartak versenyezni.
−Amikor még gyerek voltál, és nézted a meccseket, Veszprém, vagy Szeged drukker voltál?
−Igazából nem tudom megmondani, mind a kettő. A Veszprémnek nagyon szurkoltam mikor a Bajnokok Ligája (BL) döntőig jutottak 2002-ben. Szeged pedig Orosházához közel van, sokat jártunk át meccsre, ők is abszolút kedvenc csapatnak számítottak. Tehát ezt tényleg nem tudom eldönteni.
−Te vagy az első saját nevelésű orosházi játékos, akit a két magyar élcsapat közül az egyik, a Pick Szeged leigazolt. Hogyan látod, beilleszkedtél?
−Igen, abszolút úgy érzem, hogy sikerült. Már az elején nagyon jól fogadtak a társak, többségüket ismertem is előtte, úgyhogy ezzel abszolút nem volt gond. Ami más nekem, hogy nem csak a bajnokságban, hanem a BL-ben is játszunk. Ott viszont óriási a motiváció, hiszen a világelit ellen kézilabdázunk.
−Sikerült már felvenned a BL tempót? Mert azért az nagyon más mint a magyar bajnokság.
−Kicsit akadozva, de igen. Volt jó mérkőzésem is, de a játék sajnos nekem sem tökéletes a BL-ben, ezért jöttek azok a fájó vereségek idegenben. De remélhetőleg most erőre kapunk, és tovább tudunk jutni a csoportunkból.
−Mekkorát dobott a csapaton, hogy némileg meglepetésre, 7 góllal megvertétek a Veszprémet?
−Nem számítottunk ilyen győzelemre, legjobb esetben arra készültünk, hogy ha döntetlen közeli lesz az állás a végjátékban, akkor hazai pályán a szurkolók belehajszolnak minket a győzelembe. Eddig hiányoztak ezek a bravúr győzelmek, és ezzel, hogy ilyen magabiztosan meg tudunk verni a világ egyik legjobb csapatát, végre elhittük, hogy komolyabb csapatok ellen is van esélyünk.
−Viszont innentől nem hibázhattok, ha ezt az előnyt tartani akarjátok. A szegedre azért jellemző, hogy váratlanul tud pontokat veszíteni kisebb csapatok ellen.
−Annyival nehezebb a dolgunk, mint a Veszprémnek, hogy a magyar bajnokságban mindenki a Szegedet akarja megverni, mert a Veszprémet hazai pályán sem tudnák, ezért ellenünk jobban készülnek. Tehát nekünk minden mérkőzésre maximálisan fel kell készülnünk, hogy tartsuk az előnyünket. (Az interjú még a november 14-i, Tatabánya elleni mérkőzés előtt készült, ahol a Szeged 30-30-as döntetlent játszott, így 1 pontra olvadt előnye a Veszprémmel szemben. A szerk.)
−Mennyivel nehezebb rápörögni egy meccsre, amikor gyengébb ellenfél érkezik?
−Tudat alatt benne van a csapatban hogy meglesz a meccs, csak jól kell játszani. Egy nagynevű ellenfél esetében más az ember izgalmi állapota, de azt hiszem, ez teljesen természetes. Viszont azt már megtanultam, hogy senkit nem lehet fél vállról venni, ahogy a szurkolók mondják, az nem elég, ha csak a mezt küldjük fel a pályára.
Aranyat akarunk nyerni!
−Hova várod a Szegedet a bajnokságban?
−Egyértelmű, hogy az első két hely egyikére
−Ezüsttel már tele van a padlás Szegeden. Ki mered mondani, hogy szeretnétek aranyat nyerni?
− Igen, más nem is lehet a Pick Szeged célja! Azzal, hogy megvertük a Veszprémet, közelebb is jutottunk ehhez.
−És a Bajnokok Ligájában?
− Ott most nehéz helyzetben vagyunk, két mérkőzést vesztettünk a közvetlen riválisok ellen idegenben. Ennek ellenére az a cél, hogy a 4. helyre becsússzunk, ami továbbjutást ér. Tudjuk, hogy ez nem lesz könnyű, de a Barcelona ellen sem feltartott kézzel megyünk ki. Ha sikerült megverni a Veszprémet, miért ne sikerülne a Barcelonát is? De van még ezen kívül is meccs, az esély a kezünkben van, élni kell vele.
−Mennyit kell még dolgoznod azért, hogy alapember legyél a Szegedben?
−Skaliczki mesternél mind a 14 játékos játszik, mindenkivel számol. Így több variációnk, lehetőségünk van. Ettől függetlenül jól kell játszani, egy hosszabb gyenge teljesítmény azt eredményezheti, hogy a bizalom csökken az edző felől. Komolyan meg kell dolgozni azért hogy folyamatosan játsszál, mondhatni bekerülni könnyebb, mint bent maradni.
Az orosházi klub nevelt engem kézilabdázónak
−Hova várod a nevelő egyesületedet, az Orosházát a szezon végére?
−Volt néhány némileg váratlan veresége a csapatnak az elmúlt fordulókban. De abban azért biztos vagyok, hogy nem lesz gond a bent maradással. A jelenlegi kerettel a 7-8. hely a reális.
−Visszatérnél valaha játékosként Orosházára?
−Ez a kérdés egyelőre nincs napirenden. Azt hiszem az világos, hogy a Pick Szegedből visszalépés lenne hazaigazolni. Viszont semmiképpen nem zárom ki, hogy később, ha úgy hozza az élet, hazatérjek. Hiszen attól, hogy évek óta máshol játszom, én ízig-vérig orosházi vagyok, az orosházi klub nevelt engem kézilabdázónak.
