Anya sokféle van – de édes csak egy. Köszöntjük az édesanyákat!
Van, akinek nem adatott, mint a „harmadik fiamnak”, akinek születésekor Eszter, a szép, fekete fiatalasszony örökre lehunyta a szemét. Van, akinek olyan adatott, aki szépen felöltözteti és beteszi a kórházi inkubátorba. Aztán akad, akit megfojt az anyja és a kukába dobja, mint holmi haszontalan kis tárgyat. Szerencsére az anyák többsége nem ilyen. Szerencsére az anyák többsége olyan, mint az enyém, akit már magához szólított a Teremtő, de még érzem, hogy velünk van és figyel ránk. Mert az anyák sohasem halnak meg, bennünk, általunk örökké élnek.
Magam is édesanya vagyok, így nem illő, hogy arról értekezzek, mennyi áldozatvállalással jár, míg egy magatehetetlen kis jószágból felnőtt, tudatos, felelősségteljes ember válik. Nem illő felhánytorgatni az átvirrasztott éjszakákat, a néha-néha ránk törő végtelen fáradtságot, a sok-sok aggodalmat. Nem illő beszélni a kamaszkor nehéz időszakáról, az elszakadás keserűségéről, a távollét ürességéről, aztán a hazatérés könnyes pillanatairól.
Egy biztos: ezt az élményt sohasem hagynám ki! Nehezen tudom megérteni azokat, akik nem vállalják a nehéz, egy életre szóló önfeláldozást kívánó, ugyanakkor végtelenül szeretetteljes, az egész női életnek értelmet adó feladatot.
Az édesanyák többsége nem mérlegel, amikor a gyermekvállalás mellett dönt. Nem nézi a társadalmi elvárásokat, az anyagi következményeket, a környezet hozzáállását. Egyszerűen csak örül a megfogant új életnek és bízik abban, hogy egészséges emberkét hoz a világra, aki majd boldog, megbecsült tagja lesz a társadalomnak. Mi is lenne, ha az anyák nem így gondolkodnának és gondolkodtak volna akkor is, amikor tatár, török, osztrák dúlta a hazát, háborúk, történelmi viharok szakították szét a nemzetet? A trianoni tragédia után sok-sok gyermek születése tett bizonyságot arról, hogy az édesanyák még abban a szörnyű helyzetben is hittek és bíztak a jövőben.
Sajnos, most sokkal kevésbé bíznak. A modern világ „Élj most és magadnak!” globalista életszemlélete az anyák lelkében is jóvátehetetlen károkat okozott: ezért a sokmillió abortusz, a meg nem született gyermekek néma sikolya.
Az anyai lélek azonban csodálatos: minden körülmények között képes az újjászületésre. Képes felülemelkedni a gyermekvállalásra nem éppen kedvező világgazdasági körülményeken, az esetleges párkapcsolati hibákon és saját önzésén is.
Hiszen tele van szeretettel…
