- hirdetés -

A világhírű együttes novemberben Orosházán, a művelődési házban is elkápráztatta a közönséget.
Ez volt a formáció 4115. fellépése, mely után a vonósnégyes két tagjával, Komlós Péter elsőhegedűssel és Mező László csellistával beszélgettem.
A színpadon lévő négy zenész között folyamatos érezhető volt a kommunikáció. A kotta mellett miért van erre szükség?
Egy nagy zeneszerző egyszer úgy fogalmazott, hogy a vonósnégyes négy intelligens ember beszélgetése. A kommunikáció nem csak egymásnak szól, hanem a közönségnek is, ugyanis nem mindig egyforma értékű, egyforma jelentőségű a négy szólam. Sajnos minden közönségnek megvan az a rossz szokása, hogy engem figyel, mert ugye én vagyok az elsőhegedűs. Pedig nem mindig az én szólamom a legfontosabb. A vezérkönyvet kell tudni, abban megtaláljuk, hogy mikor, kin van a hangsúly. Ettől lesz egy vonósnégyes vonósnégyes. Ezt igyekszem demonstrálni a közönségnek is úgy, hogy ideintek, odaintek, hogy őrá tessék most figyelni. Ezt muszáj megcsinálni, különben egyszerűen nem lesz érthető, hogy mi történik a színpadon – kezdte Komlós Péter.

A vezérkönyvet kell tudni... (Fotó: Melega Krisztián)
A zenekar tagjainak volt ideje arra, hogy megtanuljanak olvasni egymás tekintetéből.
Behunyt szemmel is, ugyanis a vonósnégyes – ha nem is ebben az összeállításban – 53 éve létezik. A négyből hárman már megvoltunk, a brácsásunk, a csellista és én. A mostani másodhegedűsünk pedig akkor született, amikor mi ezt az együttest megalapítottuk. Lenyomoztam, világrekord, hogy mi ennyi ideje együtt vagyunk szinte azonos összeállításban.
Mi kell ahhoz, hogy négy ember ennyi éven át zökkenőmenetesen tudjon együtt zenélni?
A lényeg, hogy a vonósnégyesen belül megőrizzük az egyéniségünket. Kezdőkorunkban még olyan szegények voltunk, mint a templom egere, de soha nem mentünk közös szobába azért, hogy mindenkinek lehetősége legyen a privát életre. Arra, hogy ha egyikünk úgy gondolja, akkor becsukhassa a szobája ajtaját. Azt is mindannyian tudjuk, hogy nem muszáj mindig együtt lenni. Elég csak a koncerten és a próbákon. Végül, soha nem szóltunk bele egymás magánéletébe.
Az ötvenhárom évnyi zenélés bizonyíték lehet arra, hogy a zene hatással van az egészségre?
Ezen még nem gondolkoztam, de biztosan. Hiszen mi állandó tréningben vagyunk. Nálunk a próbák mellett mindenki megcsinálja a napi úszás, torna adagját. Ez a lelki egészséggel is összefügg, hiszen azt csináljuk, amit szeretünk. Megszokták kérdezni tőlem, hogy mi a hobbim. Azt válaszolom, hogy a hegedű – emelte ki Komlós Péter.
Az elsőhegedűs után Mező László csellista vette át a szót.

Mező László csellista
Mennyire befolyásolja egy zenekar sikerét az, hogy milyen hangszereken játszanak a tagok?
Jelenleg mi állami hangszereken játszunk, ezek régi olasz, 200-250 éves hangszerek. Az én csellóm, 300 millió forint. A Stradivari elsőhegedű ennek körülbelül a duplája. A másik két hangszer is igazi olasz érték, ami a hangzásban természetesen sokat segít. De a siker valójában nem ezen múlik. Igazán nagy sikereket még akkor értük el, amikor viszonylag egyszerű hangszereken játszottunk.
Egy világhírű zenekarról van szó, ami körbekoncertezte a világot. Milyen volt egy kisebb számú közönség előtt fellépni?
Boldogan játszottunk, hiszen ez sosem a létszámtól, hanem a lelkesedéstől és a koncentrációtól függ. Azt ugyanis mi érezzük. Ha veszi a lapot és vevő erre a közönség, akkor akár egy ember előtt is nagyon szívesen játszunk. Félig-meddig hazajövök Orosházára, békéstarhosiként a ’70-es évek közepén Dinnyés igazgató úr meghívására gyakran jöttem Gyopárosfürdőre nyári táborokba. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel, és ebből a szerelemből három párját ritkító gyerek született. Szokolay Sándor révén is jártam itt. Nagyon szívesen jövök Orosházára úgy is mint kvartett tag, és úgy is mint magánemberként.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.