Az önkormányzati választásokon az MSZP polgármesterjelöltje Fetser János.
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
2006-ig, amíg én vezettem a várost, az volt az általános vélemény, még a jobboldal is elismerte, hogy fejlődött, szépült a város. Közintézményeket (iskolákat, óvodákat, művelődési házat), utakat, járdákat újítottunk fel, új szárnnyal bővítettük a gimnáziumot, fejlesztettük Gyopárosfürdőt, és még hosszasan sorolhatnám. Sokatmondó az a szám, hogy amikor 1994-ben először megválasztottak, akkor 2 milliárd forint volt a város vagyona, ez 2006-ra a sokszorosára, 33 milliárd forintra emelkedett.
Fetser János
Ezeket az eredményeket közösen értük el: az Orosháziak együttes akarata kellett ahhoz, hogy szorgalommal és a városi adóbevétel forintjainak takarékos beosztásával ennyi mindent meg tudjunk építeni. Irigyeltek is bennünket más települések. Sok olyan fórumon voltam, ahol abban az időben csak „bezzegváros”-ként emlegették Orosházát, utalva arra, hogy itt mennyi minden történik. Akkoriban más miatt kerültünk be az országos sajtóba: az Asztalos család segítségével és fáradhatatlan munkájával például megteremtettük az Európai Kenyérünnepet, igényes kulturális programokat rendeztünk, pezsgett a város.
Három alpolgármesterrel és számos képviselővel dolgoztam együtt, sok olyan emberrel találkoztam, akik őszintén akarták a város és a közösség sikerét. Ha végigmegyek az utcákon, tudom, mikor ültettük a fasort, mikor újítottuk fel az épületeket. A szívemben ma is él Barabás Géza, aki városi főkertész volt, bár sohasem nevezte magát annak. Mindig biciklivel járt, ismerte Orosháza teljes növényzetét, zöldállományát. Bebizonyította, hogy nem kell több százezer forintért előre nevelt fákat vásárolni, három napig válogatott az erdőben, onnan hozta azokat a fahajtásokat, amelyek ma a Szentesi út mellett állnak. Sajnos már ő sincs köztünk, de jó érzés, hogy maradandót alkotott, ahogy sokan mások is. Voltak azonban olyanok, akik miatt ma már nem Kossuth Lajos, hanem Harruckern nevét viseli az iskolánk, amelyet beolvasztottak egy hatalmas intézmény-együttesbe. E mögött olyan szándék húzódik meg, ami szembe megy a közösség akaratával.
Szeretném, ha visszatérnénk ahhoz a tizenkét évhez, amely sikert hozott a városnak. Ez jól prosperáló cégeket, jól működő intézményeket, szépülő települést, jobb életkörülményeket, befektetőket és munkahelyeket jelent. Olyan várost szeretnék ismét, ahol megélénkülnek a vállalkozások, ahol kellő segítséget kap a nyugdíjas és minden rászoruló, ahol tehát nem a politikai akarat, hanem az itt élők túlnyomó többségének igényei szerint születnek döntések. Röviden ezért indulok a polgármesteri tisztségért.
Fetser János