Pénteken este a Városi Képtár a szokványostól eltérően telve volt egy tárlat megnyitóján. Olyanokkal (is), akik esetleg nehezen találták a járást, mert ritkán lépnek be az épületbe, és többen érkeztek az ország más tájáról.
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
Ebben a tekintetben is rendhagyó volt az esemény, de a kiállított alkotások jellegét tekintve is. Az attraktív, intenzív színekkel operáló, jobbára nagy méretű festmények előtt látni lehetett elragadtatott nézőt, tétován vizsgálódót, zavartan sompolygót, és szellemi tartalmakat számon kérőt is.
Nézzük úgy a képet, mintha zenét hallgatnánk
A 21. századi absztrakt sokszor megosztja a befogadókat, ennek előzménye tapasztalható volt már Orosházán is. Értékeit elismerve, Bolmányi Ferenc képeit vagy nagyon szeretik, vagy nagyon nem – ezt tudjuk. A stílushoz való kétkedő hozzáállás légköre megülte a kiállítóteret. Mert könnyű egy portréra, tájképre, csendéletre azt mondani, hogy „de szép!”. Ám ki tudja, mit illik mondani egy hatalmas felületre, amelyen a festék öntörvényű útjából fakadó színorgia rögzült? A művészettörténész (Rózsa T. Endre) valamelyest választ ad arra, honnan származik ez a nehézség.
“A közvélekedés szerint a nem figuratív ábrázolás otthona a 20. század. Pedig Leonardo Da Vinci volt az első, aki a felhők érdekes formájára ilyen értelemben felhívta a figyelmet, kiemelve, hogy ebbe nem kell beleképzelni semmit. Arra is figyelmeztetett, hogy az ő festményeinek az elsődleges tartalma egy befestett vászon, és ilyen tekintetben ugyanolyan, mint a nonfiguratív. A másodlagos tartalom a kép, ahogyan mi értelmezzük a felvitt festéket.
A festmények sokféle érzelmet kiválthatnak (klikk a képre) Fotók: Kecskeméti Krisztina
A 20. század irányzatai után ma olyan képzőművészet uralkodik, amelyben a színek és a formák önmagukért beszélnek, egymással lépnek kapcsolatba: harmóniába, vagy disszonanciába. Minden képet úgy nézhetünk, mint egy érzelmi áradást, ezáltal sokkal tisztábban tudja azokat közvetíteni, mintha figurális ábrázolással terhelné meg. Persze, az olyan nagy mesterek, mint pl. Velasquez vagy Raffaello, a figurális ábrázolással együtt is tudtak érzelmi erőt átadni. A 21. században a televíziózás, mozi, fotó következtében a fizikai ábrázolás a képzőművészetekről máshová helyezte át a súlypontot. Erre az új helyzetre válaszolnak a modern festők, szobrászok, ez hívta életre az olyan műfajokat, mint a performance vagy a happening. Nyitottság kell az elfogadásához. Ha tanulni akarjuk, annak izzadságszaga lesz. Nézzük úgy a képet, mintha zenét hallgatnánk. A zenétől sem várja el a hallgató, hogy ábrázoljon valamit. Itt is a színek egymáshoz való viszonyát, konfliktusait figyeljük, és azokat az elemi érzéseket, amelyeket a nézőből felhoz.”
Öröm vagy felháborodás
Az absztrakt expresszionista festő képei előtt ezek szerint elfogadott, ha eufórikus öröm tör fel a nézőből, varázslatosnak tartja, vagy éppen felháborítónak. Pákh Imre híres műgyűjtő három képet adott kölcsön az orosházi anyaghoz, amelyet korábban vásárolt Könnyű Attila Jánostól (KAJ). Megfogalmazása szerint szívesen él együtt ezekkel, mert nagyon dinamikus alkotások.
A megnyitón köszöntőt mondott Németh Béla polgármester, Somlói Antal, a nagybányai festészet gyűjtője, valamint Rózsa T. Endre művészettörténész kalauzolta a nézőket a képzőművészet ezen ágába. Mindhárman úgy értékelték, hogy Orosháza nagy feladatot vállalt azzal, hogy helyt adott ennek az anyagnak. Az esemény összefonódott Zorbas Claudia hegedűművész esküvőjével, és a barátságra való tekintettel az ifjú pár egy festményt is kapott ajándékba Könnyű Attila Jánostól.
A szeptember 9-i Palettában a városi televízióban azt is láthatjátok, hogy tetszett a tárlat a CKM-címlaplányoknak, és hogy száll vitába a helyi absztrakt festő a kiállító művésszel.
A festmények egy hónapig láthatóak a képtárban, vásárlási szándékkal legalább 350 ezer, de akár 2,7 millió forint birtokában térjünk be.
Art of Dance – kevés nézővel
A kiállításmegnyitó után a művelődési házba invitáltak mindenkit, ahol különleges programot ígértek. Sajnos azonban a várakozásoktól eltérően nagyon kevesen voltak kíváncsiak a produkcióra.
(16 éven felülieknek) A CKM lányokat festi Könnyű Attila János (az esti képekért klikk) Fotók: Püspöki Zsolt
A koncertteremben Könnyű Attila képeit vetítették a falra, miközben a Fashion TV amerikai partijainak lemezlovasa, Candyman da Marquis keverte a zenéket. Erre játszott improvizatív módon Kingkonga, azaz Tábori Máté ütőhangszerein. A művészet oltárán olyan eszközökkel is áldoztak, mint a női test, ami ezáltal más jelentést nyert, hiszen KAJ saját kezűleg “dekorálta ki” a CKM-es lányokat a fellépés előtt, akik táncukkal a showban is részt vettek. Mindezek végén éjfél körül Emilio adott rövid jazz-soul koncertet.