Erdélyi évek, román iskola, magyarországi nehézségek és egy újságcikk. És a mai napig tartó szenvedély, a gobelin. Ismerd meg Ilonka néni történetét!
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
Ismét egy 95 éves orosházi lakost köszöntött Németh Béla a közelmúltban. Debreceni Sándornét születésnapján otthonában látogatta meg városunk polgármestere. A jókívánságokkal teli köszöntő szavak, valamint az önkormányzat ajándék- és virágkosara mellett Ilonka néni átvehette az Orbán Viktor aláírásával ellátott emléklapot is, melyben a miniszterelnök is jó egészséget és további boldog éveket kíván neki. Ilonka néni nagyon meghatódott a szép ajándékokon, és könnyes szemmel köszönte meg, hogy rá is gondoltak a szülinapján.
Ilonka néninek Németh Béla adta át az emléklapot (klikk a képre) Fotók: Melega Krisztián
Ilonka néni lányával, Marikával él. Két gyermeke, öt unokája, és két dédunokája van. Életének 95 éve számtalan helyszínen, teli élményekkel telt.
Ismerj meg egy izgalmas, igaz történetet!
- 1915-ben fél 4-kor jöttem a világra. Ma hajnalban felébredtem, hogy megnézzem, mennyi az idő, és képzelje, pont fél 4 volt – mondta Ilonka néni, aki Erdélyben, Lugoson született. Román iskolába járt általánosba, de ott magyar nyelven nem tanultak semmit.
- A szüleim beadtak egy zárdába, gimnáziumba azért, hogy megtanuljak magyarul olvasni. Ott a négy év után perfektül beszéltem a német nyelvet és a románt is a magyar mellett. Szerettem volna még franciául is tanulni, meg egyetemre is menni, de anyukám azt mondta: „Nem ez kell nekünk, hanem nekünk egy ház kell! Mit érsz majd a román egyetemeddel? Semmit!” Postáskisasszony szerettem volna lenni, el is mentem a postára. Ott elmondtam, hogy két nyelvet is ismerek, meg hogy hol tanultam. De az ottani igazgató nagyon goromba volt velem. Ellökött, és azt kiabálta románul: „Na látjátok, a büdös magyar be akar ülni az irodába, a gyárak meg üresek”.
Akkor és most: Ilonka néniről 1967-ben írt a megyei újság
Mivel kiskorától kezdve kézimunkázott, így elment, hogy megtanuljon perzsaszőnyeget készíteni.
- 1941-ben jöttem át Magyarországra. Jöttek a vagonok egymás után, mert megbolondított bennünket Horthy. Azt mondta, hogy a fiatalság jöjjön haza az anyaországba, és majd velünk együtt visszaszerezhetjük a Bánáti részt. A románok nagyon boldogok voltak, hogy eljövünk, mert a regáti románokat behozták a helyünkre – mesélte Ilonka néni.
Babócsa után Pest, majd Békés és Orosháza
Magyarországon először táborban élt Somogy megyében, Babócsán, de dolgozni akart, ezért felment Pestre rokonokhoz, ahol elég rossz körülmények között élt.
- Édesapám öccse Békésen lakott, az én öcsém náluk élt, így én is oda kerültem. Aztán megismertem a férjemet, aki szintén Erdélyből való volt. Vele aztán Békéscsabán telepedtünk le. Az ottani pamutszövőben kezdtem dolgozni, és onnan is mentem nyugdíjba több mint 30 év után. Ott többször megkaptam a kiváló dolgozó címet, és még ezt egy újság is megírta rólam 1967-ben – mondta boldogan Ilonka néni, akinek napjait a gobelinezés tölti ki. A mai napig gyönyörű munkákat készít, az elmúlt öt évben mintegy harminc gobelin került már ki a kezei közül.