Horgas Eszter a hét elején a Papp László Budapest Sportarénában a nyolcszoros Grammy-díjas Natalie Cole vendégeként zenélhetett. A fuvolaművészt orosházi fellépésekor kérdeztük sikerről, boldogságról.
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
- Szakmai sikerről szólva azt tartom fontosnak, hogy az ember önmaga lehessen, rájöjjön arra, mi az ő hangja, mi az ő útja, és azt kövesse, bármi áron. Hogyha ezt megtalálja, akkor akármit csinál az életben, legyen zenész, színész, festő, asztalos, óvónő, boldog ember lesz. Amikor én elvégeztem a nagyon hagyományos iskolákat, akkor kézenfekvő lett volna egy egzisztenciálisan és mindenféle szempontból nagyon megfelelő út, amin járhattam volna. Csak az nem én lettem volna. Az akkori lépésem nagyon vakmerőnek tűnt, de éreztem, hogy meg kell tennem.
Mondhatja a hétköznapi ember, hogy önnek könnyebb boldogulni a tehetségével, előnyös külsőjével…
Horgas Eszter: Mindenki tehetséges (archív fotó)
Nem tartom magam kivételesnek. Azt hiszem, minden ember tehetséges, a nagy titok, rájönni, hogy miben. Amikor csodálattal hallgatják a hangszerjátékom, azt mondom, hogy a fuvolázás semmivel nem több, mint mondjuk jó tanárnak, vagy jó asztalosnak lenni. Hiszen ugyanolyan nagy szükségünk van egy gyönyörű szép asztalra, vagy arra, hogy a gyerekeink jó kézben legyenek. Mindenhez kell érzékenység, szeretet, figyelem, hozzáértés és tehetség. Az előnyös külső valóban borzasztó nagy kedvezmény, és amikor látok olyan sorsokat és emberi utakat, hogy mennyi-mennyi nehézséggel kell megküzdeni, akkor megpróbálom kompenzálni azzal, hogy nagyon sokat dolgozok, és főleg nagyon sokat próbálok segíteni, tenni másokért.
Nem csábították külföldön jobb lehetőségek?
Nagyon sokszor felmerült, hogy elmenjek a hazámból, hiszen kint sokkal több lehetőség van, sokkal több pénzért. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért mennek el Magyarországról a tényleg egészen elképesztően tehetséges emberek. Azt hiszem, az egyik alapvető probléma, hogy ennek az országnak nincsenek meg a gyökerei. Nem tudjuk eldönteni igazából, hogy mi még mindig a lovas nép vagyunk, vagy pedig Európához akarunk csatlakozni. Pedig önmagában hihetetlenül érvényes, de öntörvényű nép vagyunk. Ezért aztán nagyon szélsőséges állapotba jutunk: egyik pillanatban túlértékeljük magunkat, másikban meg abszolút kiszolgáljuk a körülöttünk lévő népeket, országokat, ezért lehetünk mindig történelmileg is olyan helyzetben, hogy kiszolgáltatottá váltunk. Nagyon sok külföldi, akikkel beszélek, azt mondja, hogy ez egy csoda hely és csodálatos nép, és igazuk van. Én is, és nagyon sokan, azért nem megyünk el, mert hiszünk abban, hogy ez tényleg egy csoda hely, csoda helyes emberekkel. Csak hát az embereknek kellene irányítani ezt az országot. Az igazi embereknek. Helyén kellene értékelni magunkat, mert van mért.