Az eső fenyegetése bekergette a Charlie koncertet a színházterembe, de bent is nagy bulit nyomtak.
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
Az Orosháza Fesztivál amolyan folytatásként a nyár további részére programokat szervez a művház. Ennek első állomása volt az Árpád-kerti Kultur Party elnevezést kapó szombat délután és este.
Nézz az ég felé
Az este két koncertet hozott, igaz sajnos nem az Árpád-kertben, hanem a művház színháztermében. Itt meg is állnék azért egy pillanatra. Sokaktól hallottam, hogy nem kellett volna bevinni a koncertet, kint jobb lett volna. Igazuk van, tényleg jobb lett volna. Ám van ilyenkor egy faktor, melyet a szervezőknek figyelembe kell venni, ez pedig az időjárás. Erre a hétvégére lehülést és esőt jósoltak – ami be is jött. Mivel a fő fellépő Charlie volt, így ide komoly fény- és hangtechnikát kellett biztosítani. Ennek beszerelése viszont több órát vesz igénybe, így azt már kora délelőtt el kell kezdeni. Ezért azt a döntést is még délelőtt kellett meghozni, hol szereljék össze a technikát, kint vagy bent. És bizony délelőtt még azt mondták a meteorológusok, hogy délutánra és kora estére vihar is kialakulhat. Feltételes módban természetesen, mert ők sem tudták pontosan, hogy 19 órától éppen mi lesz Orosházán.
Vegyük azt a helyzetet, hogy a koncertet kint tartják és elkezd esni az eső. Nem kicsit, nagyon. Akkor bizony azonnal vége a muzsikának, mert a színpadfedést le kell ereszteni. És ha az eső tartósan beáll – amire azért valljuk be volt esély – nincs rá mód, hogy 15 perc múlva folytassák a zenebonát, immár fedett helyen, hiszen a technika és a zenekar minden felszerelése kint van. Bizony, ez történik akkor, ha valaki élőben és igényesen kíván zenélni. Ráadásul szabadtéren. Valóban jó lett volna, ha kint tartják a koncertet, bár mivel 19 órakor éppen esett – nem is kicsit – így már a Délibáb zenekar sem tudta volna elkezdni a koncertet.
Charlie kiváló koncertet adott (klikk a képre) Fotók: Melega Krisztián, Palotás Rajmund
A Délibáb után jött Charlie
Kezdésként a helyi Délibáb zenekar szerelt fel a színpadra. Kevesen ültek a nézőtéren, mely nyilván a rossz időnek is erősen köszönhető volt. A zenekar ennek ellenére becsülettel lenyomta azt a valamivel több mint fél órát, amit a szűkre szabott idő engedett, több magyar és külföldi feldolgozás mellett saját szerzeményeket is bemutattak.
A Délibáb után egy órás átszerelés következett. Horváth Charlie vonzotta az embereket, a színházterem a várakozásoknak megfelelően kicsinek bizonyult, rengetegen álltak oldalt, vagy ültek le a lépcsőre. Sokan csalódottan hazamentek. De nem volt mit tenni, többen egyszerűen nem is fértek volna be a terembe, ahol meleg volt, de ez a második szám után igazából nem érdekelt senkit.
Charlie és zenészei az igazi rutinos profik közé tartoznak. Semmi egyénieskedés, semmi felesleges hang a hangszerekből, csak annyi, amennyi kell. És ez bizony így tökéletes. Az elejétől fogva megvolt a hangulat, jöttek sorban a legnagyobb slágerek a jól ismert rekedtes hanggal előadva: Jég dupla whiskey-vel, Az légy, aki vagy, Nézz az ég felé és még hosszasan sorolhatnám. A közönség végig tapsolt, énekelt és táncolt mocorgott a helyén.
Jó lett volna persze, ha kint van a koncert. De az égiek most nem ezt akarták. Bízom benne, hogy augusztus 7-én a Budapest Ragtime Band-el jobban bánnak majd odafentről.