Plovdiv után Isztambul

Egy pályázat jóvoltából négy Táncsicsos tanár Bulgáriába, Spanyolországba, Romániába, Olaszországba és Törökországba utazhat.
A Táncsics Mihály Gimnázium és Szakközépiskola négy tanára – Nagy Róbert, Győri Anita, Vassné Técsy Edit és Dr. Ráczné Kristóf Ildikó – a Comenius pályázat jóvoltából több európai országba is ellátogathat. A két éven át zajló programban hat ország hat iskolája vesz részt, köztük spanyol, bolgár, olasz, török és román intézmények. Az elsődleges cél az, hogy a gyerekekkel megszerettessék az olvasást, és elérjék azt, hogy a könyvtárak felé is nyitottabbak legyenek a fiatalok.

„Olvasással az életen át”

– Az együttműködésnek a kiutazás nem a célja volt, csupán az eszköze. A pedagógusok azért találkoznak, hogy gördülékenyebben tudjon folyni a közös munka, aminek nagy része azonban az iskolákban, itthon történik. A projekt célja magyarul úgy foglalható össze: „olvasással az életen át”. Ahogy a neve is mutatja, a lényege ennek az egésznek, hogy a középiskolás diákokat próbáljuk meg az olvasásra ösztönözni. Hat különböző találkozónk lesz, mind a hat résztvevő országban, tehát ide a Táncsics gimnáziumba is várjuk majd a partnereket – mesélte Nagy Róbert, a gimnázium angol-spanyol szakos tanára.

Eddig két helyszínen jártak a Táncsics gimnázium pedagógusai. Októberben Plovdivba utaztak, ahol találkoztak a partnerintézmények kollégáival, lefektették az együttműködés alapjait, valamint megtárgyalták, hogy milyen programokat fognak szervezni az elkövetkezendő két év során.
A második találkozóra januárban került sor Isztambulban. Ott értékelték az eddigi eredményeinket, és megtervezték a következő három hónap feladatait. Mint Isztambulban kiderült, az orosházi középiskola nem csupán magyarországi, hanem európai viszonylatban is szerencsésnek tarthatja magát könyvtárának felszereltségét illetően.

Felszerelt és gazdag könyvtár a gimiben

– Alapvetően azon csodálkozott mindenki, hogy milyen iskolai könyvtára van a Táncsics gimnáziumnak, hiszen rengeteg kötet található itt, és a technikai felszereltség is igen modern. Ezen kívül pedig kiállításokat és különböző programokat is szoktunk szervezni ezen a helyszínen. A különös az, hogy ez még az isztambuli iskola számára is meglepő volt, pedig az szintén egy igen nagy intézmény – hallhattuk Vassné Técsy Edit magyar-latin szakos tanárnőtől.
– A projekt része, hogy minden iskola kiválaszt egy olyan könyvet, melyről úgy véli, az valamilyen szinten jellemzi saját országát. A többi intézményben pedig előbb elolvassák, majd feldolgozzák ezen művek angol nyelvű fordítását, így egymás kultúráit is közelebbről megismerhetik a résztvevők. Emellett a diákok az angol nyelvet is tanulhatják, hiszen ezen a nyelven kell olvasni az összes művet. Mi egyébként Örkény Istvánt választottuk ki magyar olvasmányként, pontosabban néhány egypercesét. Ezeket elolvassák a gyerekek,  összeállítanak belőle egy hagyományos olvasónaplót, majd pedig mi szervezünk egy versenyt, ami az szövegre épül. Ez majd megmutatja azt, hogy a gyerekek mennyire tudták a szövegeket értelmezni. Tehát kisebb programok, apró lépések segítségével fogjuk a gyerekekhez közelebb hozni az olvasást, rámutatva arra, hogy ez nem egy munkás, nehéz dolog, ami nyűg, hanem olyan tevékenység, ami jó is lehet – mesélte Győri Anita magyar, és Dr. Ráczné Kristóf Ildikó angol-történelem szakos tanárnő.

A nevezetességek megtekintésére is jutott idő

A munka és a szakmai tapasztalatok gyűjtése mellett természetesen a pedagógusoknak jutott ideje egy kis kikapcsolódásra is.

– Ezek néhány napos találkozók, melyek egy része szakmai, amikor a partnerintézményben megismerjük az iskolát és a könyvtárát. Plovdiv elég nagy városa Bulgáriának, és elég ellentmondásos is, hiszen van egy nagyon szép óvárosa, mindenféle római kori emlékekkel, és ugyanakkor van az a része is, amilyet egy volt kommunista országban elképzel az ember, – aminek a nyomait Magyarországon is rengeteg helyen látjuk -, ezek az egy kaptafára menő panelek. Egy hatalmas temető oldalában pedig ott van egy putri. Számomra ez volt az első, hogy a Balkánon jártam, és szembetűnő volt a balkáni életritmus is. Azon kívül voltak megdöbbentő élmények a közlekedést, a kultúrát, vagy inkább a kulturálatlanságot illetően is – mesélt élményeiről Nagy Róbert.
Vassné Técsy Edit az Isztambuli élményekről számolt be:
– Január 15-étől 20-áig voltunk Törökországban. Isztambulban természeten láttuk a legnevezetesebb, leghíresebb épületeket, helyeket, többek közt a Hagia Sophiát, ami mindannyiunkat lenyűgözött, valamint a Kék Mecsetet. Hajókáztunk a Boszporuszon is, ami szintén nagyon nagy élményt jelentettek nekünk. Ezenkívül voltak magánprogramjaink is, hiszen volt egy szabad napunk, amikor túráztunk. Azt hittük, hogy Isztambul összes dombját megjártuk, aztán kiderült, hogy ugyanazon járkáltunk föl-le egész nap szakadó esőben, mire nagy nehezen hazataláltunk. Az ellentmondásosság itt is érzékelhető volt, hiszen a műemlékek és paloták mellett ott voltak a nagyon szegényes, romos házak is.