Orosházi disznótorok

… hajdanában és napjainkban – ezzel a címmel jelent meg Károlyi Fülöp Béla új kiadványa, amely a népi gasztronómiával foglalkozik, és a IV. Orosházi hagyományok, ízek verseny és bemutató programját gazdagította.
Mik az előzmények? – kérdeztük a címzetes igazgató szerzőtől.
Javában írtam könyvemet, amikor önmagammal kerültem beszédes helyzetbe, hogy mi feladatom van még nekem Orosházán? S közben mindjárt mondtam is a választ, hogy be kell végre fejezni az orosházi magyarságról szóló regényedet (Szabó János Isten szekerén), s ott vannak az orosházi apró históriák is, kis novellácskák. Ezek gyűjteményes címe lenne az Amadeus Kávéház, hogy teremtsek egy polgári miliőt, mely időben kalandozik a 18. század és napjaink között.

S ezzel megszületett az Orosházi Hagyományok, Értékek sorozat ötlete, amelyet tíz kötetre terveztem. Én rendeltem meg magamtól magamnak, magamtól adom Orosházának. Remélem, a kiadásában lesznek támogatóim, hisz – mondjam, hogy szerencsés vagyok? – eddig is voltak segítőim. Az Ízes Orosháza és az Orosházi libalakoma után a sorozat harmadik kötete szándékosan kötődik az Orosházi Gazdakör rendezvényéhez.
A gasztronómiai tárgyú írások túlmutatnak önmagukon. Milyen egyéb tartalmakat érint?
Ezt a könyvet a Kárpátmedencében bárhol meg lehetett volna írni, hiszen sok mozzanat ismétlődik ebben az egykori alapvető élelmiszer-ellátási körben. De el kell mondani az ismétlődő mozzanatokat is, hiszen a gyermekek egy része – de inkább az unokák – már nem tudják ezeket a dolgokat. Szerintem fontos ez a könyv, mert a családi együttlétek mellett az ízekről, ételekről szól leginkább, ami adja az „édes hazám” érzetét. A hazaszeretet lényegi mozzanata a föld szeretete.
Ez a könyv érinti, hogy Orosházán is az otthon érzete szűnt meg, mert a föld szeretetét megszüntették. Az iskolai futószalagon gyártott számítógépes sémákból és könyvekből hiányzik a legfontosabb: az érintés. Azáltal leszek én valahova való, kötődő ember egy életre, mert megérintett érzelmeiben, gondolkodásában, beszédében, ételeiben a szülőföld, a nemzetségem féltő tekintete, s leginkább az édesanya simogató-korholó-szerető mondatmeséi. Ezáltal leszek én orosházi, leszek én magyar, leszek én népem, nemzetségem tagja.
Milyen az orosházi kolbász?

Az orosházi kolbász is egyfajta identitás, s azt éltetni kell! Az 1965-ös Orosháza történelme, Néprajza című hatalmas munkában a kolbászról szinte szó sem esik. Aztán a békéscsabai Dedinszky Gyula A csabai kolbász című munkájában azt mondja, hogy Orosházán nem készítettek kolbászt, mert a nagy monográfia sem beszél erről. Hát így történik a számítógépes nyelven mondva a „delete”, vagyis a törlés. Orosházán hihetetlen sok és nagy volt a törlés. Nagy volt a törlés, hiszen legyalulták a várost, s le akarták gyalulni a parasztságot is. Persze a kolbász az kellett! S akkor van-e orosházi kolbász? Van, de az nem a csabai vagy a komlósi szlovák csípős kolbász.
Az orosházi kolbász a magyar ősi gasztronómia pentaton jellegét hordozta: édes, csípős, sós, savanyú, kesernyés harmonikus megjelenése a hús és fűszerek által, benne a föld és a napfény áldása. Akinek ízlelőbimbói eléggé kifinomultak, az megérzi. Híres kolbászkészítő családoknál jártam, kóstolgattam, s bizony itt-ott rátaláltam. De ezt nem lehet ipari méretekben gyártani, mint ahogyan a csabai kolbászt sem. Az csak „jellegű” lehet: orosházi házikolbász jellegű  kerülhet megnevezésként rá.  Mert az orosházi kolbász titka egyrészt a hús, továbbá a fűszerek (paprika, só, kömény, fokhagyma) aránya és azok minősége. Ha valami hibádzik, akkor az már nem adja azt a ritka ízt. Mint amilyent megéreztem a Szabó János-féle kolbászban vagy Kiss Feri bácsi finomságában. A boltokban ez nem kapható!
Ez olyan mint ahogyan nincs már orosházi kenyér csak orosházi házikenyér jellegű  áru.