Az instrumentális zenét játszó orosházi banda egyedi, kivételes stílust képvisel.
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
A banda már sok tag- és stílusváltást is megélt, a már öreg motorosoknak számító tagok mellé nemrég egy fiatal zenész is bekerült. Voltak énekes számaik, ma már azonban instrumentális zenét játszanak, egykoron a feldolgozások is hangsúlyos szerepet kaptak repertoárjukban, ma már elenyésző a megjelenésük a saját dalokhoz képest. Ami a zenekart illetően a sok év után is szilárdan megmaradt, az a kitartás és a maximalizmus.
A Malom sörözőben január 23-án beszélgettünk a bandával a koncertjüket követően. A stílusról beszéljenek a dalok, a srácok pedig a zenekar történetbe és az instrumentális műfajban való érvényesülés nehézségeibe vezetnek be minket.
A zenekar tagjai:
Násztor Róbert -- basszusgitár
Kőrösy János -- billentyűs
Zatykó Pál -- dob
Leszkó Pál -- gitár
Mikor indult a zenekar története?
L.P. A zenekar 1989-ben alakult meg. Aztán működött körülbelül 10 évet, amit egy nagyobb szünet követett. Ezután 2006-ban állt újra össze ez a formáció kisebb-nagyobb változásokkal.
Milyen számokat hallhatunk tőletek?
N.R. Instrumentális zenét játszunk, saját szerzeményeket, illetve van egy feldolgozás is a repertoárban, egy Joe Satriani szám, de tervezzük még további feldolgozások betanulását is.
Milyen stílusok, zenekarok voltak hatással rátok?
Leszkó Pál, Körösy János és Násztor Róbert
N.R. Szerintem ahányan vagyunk, annyi féle-fajta zenét hallgatunk és szeretünk, és mindenkinek az ízlésvilágára máshogy hat, amit hallgat. Talán pont ez a jó benne, hogy így közösen gyúrjuk össze a Neandert. Így lesz belőle egy egyedi zenekar. Nagyon széles a palettája a számoknak, amiket például én hallgatok. A Faith No More-tól kezdve a Belgán át, igazából mindent szeretek, ami igényes.
Ez a sokévi működés sok koncertet is jelentett a számotokra?
K.J. Én tavaly március környékén kapcsolódtam a zenekarhoz, de már azóta is volt pár fellépésünk. Játszottunk már Székkutason, Orosházán, Tótkomlóson.
A próbákat mennyire tudjátok összehozni?
L.P. Nehezen sikerül. Ritkán próbálunk és keveset. Pedig ehhez a fajta zenéhez sokkal többet kellene.
Mennyire vagytok termékeny zenekar?
L.P. Ez az instrumentális zene egy másfajta műfaj, mint az énekes számok. Inkább a minőségre összpontosítunk, nem a mennyiségre.
A közeljövőben merre léptek fel?
N.R. Most úgy néz ki, hogy beindult a szekér. Egyre több bulink lesz Orosházán is, és a kistérségben, a környéken is. És ha minden jól megy, akkor tavasszal stúdióba vonulunk és egy demót is rögzítünk.
A húszéves pályafutásotok alatt ez lesz az első demótok?
N.R. Nem, csináltunk már ’94-ben. Felvettünk négy nótát, de akkor az énekes formáció élt. A most elkészült nóták is nagyon sokszor visszanyúlnak ehhez az időszakhoz. Vannak benne olyan témák, amiket onnan szedünk elő, átdolgozzuk, finomítjuk. Ezután a felvétel után is rögzítettünk pár számot az instrumentális formációval, de most tavasszal szeretnénk ezt úgy megcsinálni, hogy tényleg megállja a helyét. Idáig mindig házi körülmények között készültek a felvételek, most azonban elmegyünk egy stúdióba.
Szakmai zsűri előtt, tehetségkutatón bemutatkoztatok már?
L.P. Voltunk nagyon messzire, Cserszegtomajon, és kaptunk pozitív visszajelzést, de mivel instrumentális zenét játszunk, ezért nem tudtunk labdába rúgni.
Miért lehet ez így?
A doboknál Zatykó Pál (Fotók: Losonczi Dávid)
N.R. Szerintem az emberek nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy olyan zenét hallgassanak, amiben nincs ének. Ezt a populárisabb zenére értem. Annak idején itt Magyarországon Szekeres Tamás sem tudott nagyon labdába rúgni, pedig egy nagyon jó gitáros. Kiment Hollandiába, és ott slágerlistás nótái voltak, amiket játszottak a rádiók. Ha bekapcsolod a rádiót, nagyon nem hallasz instrumentális zenét, és igényes zenét is sajnos nagyon keveset. Vannak rádiók, amik törekszenek arra, hogy ne csak az agyoncsépelt, televízióból, rádióból ömlő számokat játsszák.
L.P. Az instrumentális zene nem annyira eladható. Talán, az a baj, hogy nincs benne üzlet mások számára.
Akkor ez inkább egy öncélú zenélés, mint közönségszórakoztatás?
L.P. Nem öncélú. Ez is közönségszórakoztatás, csak más minőségben, más szinten.
N. R. Én úgy érzem, hogy amikor írjuk a nótákat, és felmegyünk a színpadra játszani, akkor a legfontosabb az, hogy mi jól érezzük magunkat, és hogy hiteles legyen a produkció. Mert ha ez nincs így, akkor ezt a közönség is észreveszi. És ha szerintünk jó, amit csinálunk, és ezt jó kedvvel, meg hittel, a tudásunk legjavát adni csináljuk, akkor az már megéri. És ha ez még másoknak is tetszik, akkor az külön jó.
A továbbiakban is sok sikert a zenekarnak!