Rózsa Zoltán: a múltat jelentő tárgyakhoz közel kell engedni a látogatókat.
Évértékelésre kértük a Szántó Kovács János Területi Múzeum igazgatóját.
– Annak örülök, hogy azok a projektek, amelyeket évekkel ezelőtt elindítottunk a múzeumban, kezdenek letisztulni. Azok a csomópontok, amelyek zsigerileg elindultak, most már beivódtak a dolgozók gondolatvilágába, eljutottak a városlakókhoz – mondja Rózsa Zoltán.
Talán még él az a szemlélet, amely szerint a múzeumban csend van, és nem történik semmi, miközben egészen új elvárások vannak a szakmában.
Több generáció együtt gondolkodását segítik a családi rendezvényeik, ezeket folytatják idén?
A családi programjainkat idén is megtartjuk, terveink szerint minden évszakban lesz egy nagyobb szabású rendezvény. Szent-Iván éjszakáján, most már mondhatom, hogy tömegek jönnek velünk az utcára. Legközelebb február 6–án, egy rendhagyó farsangi eseményre várunk mindenkit a múzeumba.
Múzeumunk célja február 6-án, egy családi nap keretében kicsik és nagyok együttes bevonásával bemutatni a farsang ismert (farsangi maszkkészítés, boszorkányégetés) és kevéssé ismert elemeit (fiú és lánycsúfolók, kakasütés, fordított világ, férfi-női szerepcsere és pajzánság). A népi gasztronómia térségünkre jellemző évszakhoz kötődő ételeinek bemutatása is célunk, mely mellől nem maradhatnak el a családok több generációját is érintő játékos programok (farsangi „fánk”oló, Málé-szájúak versenye) sem.
A népi szokások és ünnepkör egyik legismertebb és legkedveltebb eleme a farsang és az azt körülvevő játékok csoportja. A népi élet felszabadult egyházi és világi kötelmektől mentes, zajos szórakozási lehetőségeiről van szó. Egy ősi hiedelem hívja életre a farsanghoz kapcsolódó hangos mulatságokat. Azt hitték ugyanis az emberek, hogy a tél utolsó napjaiban a Nap legyengül, és a gonosz szellemek életre kelnek. Vigalommal, alakoskodással, boszorkánybábú elégetésével akarták elűzni őket.
