Életkedv, pörgés és optimizmus: a Dirty Slippers zenekarral.
· · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · · ·
Békéscsabáról és Gyuláról származó fiatalok alkotják a friss zenekart, akik már igen szép karriert futottak be rövidke fennállásuk alatt. A zenekar a PANKKK (Program a Nemzeti Kortárs Könnyűzenei Kultúráért) program keretében jutott városunkba december 11-én. Az egyetemistákból álló bandával jelenükről és a közelgő ünnepről beszélgettünk.
Hogyan kerültetek kapcsolatba a PANKKK-kal?
Lobó-Szalóky Lázár: A PANKKK-kal kötöttünk egy nem hivatalos szerződést, így lehetőségünk van több PANKKK-os helyszínen is fellépni. Ezen kívül is zajlik az életünk, hiszen a lemezünkkel decembertől egészen májusig koncertezünk szerte az országban, mintegy 50 helyszínen.
Miért Amerikában vettétek fel a lemezeteket?
Almási Zoltán: Természetesen ennek voltak technikai okai is, és kaptunk egy nagy lehetőséget, amit nem hagyhattunk ki. Mikor elkészült a lemezünk, úgy döntöttünk, hogy elküldjük azt több külföldi kiadónak is. Az Amerikai Stand by Records visszajelzett nekünk, és meghívott minket Amerikába, hogy egy általuk kiválasztott stúdióban és producerrel vegyük fel a lemezünket.
Fontos számotokra a Karácsony? Készültök rá?
Almási Zoltán: Nekem nagyon fontos, főként, mert a családom szanaszét van szórva az országban. Ez egy jó alkalom arra, hogy összejöjjünk, és meghitt hangulatban együtt legyünk. Én már készülök rá.
Mit üzennétek az embereknek az ünnephez közeledve?
Lobó-Szalóky Lázár: Szeresse egymást mindenki! Annyi rossz dolog van nem csak Magyarországon, hanem az egész világon, itt van az irigység, vagy a fukarság, amik tök fölösleges dolgok. Egyszer élünk, és ezért adjunk bele mindent!
Ahogy az új számunk is mondja: Élned kell! Legyen az életünk abszolút pozitív!
A koncerten a fiúk nem a leghálásabb közönségnek játszottak, hiszen mindenki végigülte az egy órás előadást. Nem azért, mert tingli-tangli volt a zene, és nem is azért, mert hiányzott a biztatás. Talán a nézők féltették a művelődési ház szőnyegének épségét.
A srácok lelkesen végignyomták a koncertet, próbálták bevonni a népet is, és jó volt látni, hogy az a banda, aki már tényleg nagyközönség előtt is szerepelt, örül annak a tíz tapsoló kéznek, mert számukra ez is örömöt jelentett.
Kimondottan bulizós dalokat játszanak életigenléssel, egy kis naivitással, sok-sok energiával és őszinteséggel. Ezt az egyik dal felkonferálása is illusztrálta:
- A Caroline című számunk jön. Erről annyit kell tudni, hogy volt egy lány, aki elhagyott, és most remélem, hogy egyedül ül otthon a szobájában, és búsul. Á, dehogy.
A jókedvük és optimizmusuk rám mindenképpen átragadt!