- hirdetés -

Nem a nagy szerepekben, hanem a kisebbekben születtek számunkra meglepetések.

Engedtessék meg, hogy többszörösen összetett szerepből szólaljak meg a szerdai előadás kapcsán: sem egyszerű néző, sem kiküldött, kritikus tollal felfegyverkezett újságíró ne legyek. Hanem a darabbal különleges kapcsolatban lévő felkészítő, aki eszközül választotta két hónappal ezelőtt Robert Thomas sorait arra, hogy tizenéves színjátszókat önismeretre, emberismeretre, karakterformálásra, és egyáltalán, a világ megismerésére tanítsa.

Egy sztori, több látásmód

A helyzet innen lett egyre bonyolultabb (klikk a képre)
A helyzet innen lett egyre bonyolultabb (klikk a képre)

A Comedio színjátszó csoport a művelődési házhoz, és idén az evangélikus iskola gimnazistáihoz kötődik, összetétele indokolta ebben a tanévben, hogy ehhez a darabhoz nyúljak. Hét tizenéves lánnyal nem könnyű darabot találni, így kötöttünk ki e bűnügyi komédia mellett, azzal együtt, hogy a nyolcadik nő nálunk egy fiú. A helyzet megoldása a közönség számára maradjon egyelőre titok, talán annyi mégiscsak publikus, hogy éppen ez a csavar tolt bennünket a szélsőségek felé. A szerepek a jól megfogalmazható paraméterekkel körülírt figurákhoz legközelebb álló tulajdonságok alapján találtak gazdára a csoportban, és ezeket a tulajdonságokat erőteljesen karikírozva építjük fel a családot.

A tagokban a családfő halálhíre elsősorban a nyomozási szenvedélyt, az egymás vádolását váltja ki, a tragédia eddig ki nem mondott konfliktusokat hoz felszínre. A történet végére az addig halottnak hitt egyetlen férfi, a család feje valóban meghal, nem lát más megoldást: főbe lövi magát. A történetet erőltetettnek lehet érezni, de arra kiválónak ígérkezik, hogy LEENDŐ nők kipróbálják benne magukat, megtapasztalják erejüket, határaikat. Az előadást – a lányokkal egyeztetve – ezen a szemüvegen keresztül elemeztük, és ezúton kérünk elnézést azoktól, akik közel ültek a színjátszókhoz az előadás alatt.

A kicsik voltak a nagyok

A Turay Ida Színház nagy nevekkel érkezett, ugyanakkor nem a nagy szerepekben, hanem a kisebbekben születtek számunkra meglepetések. Keresztes Ildikó parádézott Louise szerepében, az Augustine-t megformáló Halász Aranka emlékezetes volt: egy tömbből faragott, egységes, hiteles, a civilség apró nyomaitól is mentes.

Keresztes Ildikó nagyot alakított (klikk a képre) Fotók: Melega Krisztián
Keresztes Ildikó nagyot alakított (klikk a képre) Fotók: Melega Krisztián

A nagy szerepek viszont csalódást okoztak színjátszóimnak, langyosak voltak, ahogy mondani szoktuk: több volt bennük, mint ami megvalósult. Bencze Ilona (Gaby) hűvös eleganciája nem volt elég hűvös, sznobsága még szerethető volt, Pierette (Nyírő Bea) közel sem volt annyira közönséges, mint egy egykori utcalánytól elvártuk volna, Catherine (Rárósi Anita) bántóan nyers, szinte durva volt, pedig ő a nagy játékos, aki az egész truvájt megrendezte, ő végig játszik, és kiéli a detektív regények hangulatát, a többiek ijesztgetésére utazik.

Susanne (Borbély Krisztina) a darab szerint is a legkevésbé fogható meg, mint szélsőség, de nagy ellentmondások hordozója: a mintalány, aki „bekapta a legyet”. Szerintem ő a naivák idegesítő tüchtigségét képviselheti a nyomozás során. Madame Chanelnek (Tóth Judit) a darabban van egy mondata, amely az előadásban nem szerepelt, ebbe kapaszkodva a kártyaszenvedély mellé megkaphatja a kulináris élvezeteket, mint emberi gyengeséget. A Mamy számtalan esendősége adhat lehetőséget a színészi játékra, vélhetően Pásztor Erzsi ezt a szerepet csak kikapcsolódásként vállalta, örültünk, hogy Orosházán láthattuk.

Az említettek csak azért hiányok számomra, mert előéletem van a szöveggel, és ha az ember sokadik olvasás, elemzés után hallja, már összehasonlít.

Pásztor Erzsi - mint Mamy (klikk a képre)
Pásztor Erzsi - mint Mamy (klikk a képre)

Ám sok erényét is felsorolhatom az előadásnak: jó tempója és ritmusa volt, a karikírozás ötletes eleme volt a zene, amely egyben kiemelt, aláhúzott. Az igényes díszletben kifeszített képekkel fogták a néző figyelmét, Böhm György rendező nem akart nyakatekert koncepciót beleerőltetni a történetbe, hagyta, hogy az éljen a színészek révén (talán túlságosan is, de erről már esett szó…)

A jó szórakozás elhatározás kérdése, és a közel 400 ember, aki szerdán kikapcsolódásra vágyott, megtehette, a művelődési házban jól érezhette magát. És most se értékelje át véleményét, csak azért, mert színjátszók ezzel a darabbal tanulnak valamit önmagukról. Egy véletlen találkozás ez, amelyről a fenti sorok révén Önök is tudomást szerezhettek.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.