A Mélyen SZÁNTÓ Esték utolsó előtti előadása Bárdos Zsuzsától.
Lassan véget ér a sorozat. November 25-én Bárdos Zsuzsa tanárnő és muzeológus bebizonyította: érdemes a rohanó életünkből egy órát a művészetre, a szépre fordítani, ahol csak tűnődünk a múlton, érzelmek szövik át szívünket, és átélünk. Átéljük a balladák, a versek, az önéletrajzi prózai szövegek szavait, megismerjük Sinka Istvánt a művei által, megértjük a hallott idézetek segítségével az író lelki világát.
Az előadást zeneszó kísérte. Sinka versek megzenésített formája tette érzelmileg még mélyebbé az estet, valamint Pirer Katalin fotói színesítették a hallottakat.
Sinka életrajzán és művein túl a kor stílusáról, művészeti ágainak fellendüléséről, a politika miatti hallgatásról, és az író utóéletéről is sokat megtudhattunk.
Megható témái, a nyomor, a szegénység, a betyárok, a parasztok nehéz élete a közönséget is megindították, köszönhetően Bárdos Zsuzsa remek előadó-képességének. A tanyaszociográfiákból, a nincstelenek nyomorúságáról szóló balladáiból való idézetek hallgatag, lassú tempójú előadásmódja igazán elérzékenyítette a megjelenteket. Akik ott voltak, azok ajándékba kaptak egy órát.
Zárszóul szóljon egy Sinka idézet:
Íme a hazám
Ez az ország Magyarország:
itt a jókat szembe köpik.
Ez az ország az én hazám,
itt az álom összetörik.
Ha könny nem hullna e földre,
a szív is mind összetörne.
