Tavaly megjelent könyve kapcsán kérdezik a véleményét sztárokról…
…akiket a Sztársáv című műsorban látnak vendégül, és akik szerepelnek a Színházra hangolva című interjú-kötetben is. Ennek kapcsán beszélgettünk az utóbbiról.
A könyv…
Az egykori táncsicsos lány óvónőként dolgozik a fővárosban, de amolyan második életként régóta jelen van a mindennapjaiban a színház, azon belül a musical és az operett. Újságíró iskolát is végzett, amikor megérett benne az elhatározás: valami maradandót akar alkotni. Tanára, Simándi Júlia biztatása, és a sok ismerős óvó figyelmeztetése közepette, feladva akkori életét vágott bele egy könyv megírásába.
Csak a hite tartotta a teljesen ismeretlen úton, és az egykori tanár egy mondata: képes vagy rá. Az elszántság, a kitartás, a szerencse meghozta gyümölcsét, saját kiadásban megjelent egy olyan interjú-kötet, amelyben fiatal művészek, a zenés színpadi műfajok legjobbjai szerepelnek. Ez így szépen hangzik, mint a mesében, de minél többet mesél azokról az időkről, annál inkább nő előttem a „termék” súlya.
– Én valóban feladtam miatta az addigi életem – meséli Szilvia.
– Felmondtam az akkori munkahelyemen, hazaköltöztem, hónapokon keresztül készültem a színészekből. Időpontot egyeztettem, mentem Pestre, elkészítettem a következő interjút, azt megírtam, megmutattam, átdolgoztam… Csak annak éltem, a családom nélkül ez nem is sikerült volna.
A könyv szereplői: Serbán Attila, Udvarias Anna, Barabás Kiss Zoltán, Nagy Sándor, Miller Zoltán, Homonnay Zsolt, Csengeri Attila, Polyák Lilla, Mahó Andrea és Wégner Judit, akik számos nagysikerű darabban játszanak a fővárosi és a vidéki színházak színpadain.
És utóélete…
Felmerült bennem a kérdés, mit hozott ez a „drága” könyv neki?
– Bármikor felhívhatom őket, de nem lettünk különösebben barátok. Az biztos, nekik is sokat jelent, hogy dedikálásra ezzel a könyvvel mennek hozzájuk a rajongók. A munka során viszont sok emberrel megismerkedtem, olyasmit tanultam meg, amit az iskolában nem lehet, csak ha az ember végigcsinál egy munkát.
Lenne folytatás is, a nevek is sorakoznak, akikkel a második könyv foglalkozna, de egyelőre nem lehet, a színházukhoz kötődő szerződésük nem engedi. Ennek kapcsán jön a következő kérdés: egyáltalán hogy jut odáig egy „néző”, hogy hátramegy a színfalak mögé azzal, hogy „elnézést, művész úr, szerepelne az első könyvemben?”
– Nem hiszed el, de így volt. Odamentem a hátsó bejárathoz, megkerestem őket, és elmondtam, mit szeretnék. Nem is tudom, miért mondtak igent… De jól esett.
A jövő része Orosháza is…
– Hiányzik az írás – vallja be, de aztán csörög a telefonja, szervezéssel zargatják.
– Az itteni fellépést szervezzük – magyarázza. Kiderül: a nagybetűs Ismeretlen újabb dzsungelébe vetette magát, rendezvényszervezéssel foglalkozik, a kedvenc színészeket és rajongóikat juttatja rendkívüli élményekhez. Az „ami még nem volt” ebben is kívánalom számára.
Februárban látványos musical és operett estet hoz Orosházára. Olyan művészeket, akik sok örömet jelentenek neki is. Nem véletlenül szülővárosa a következő állomás.
– Szeretném, ha az orosháziaknak is részük lenne abban, ami nekem sokat jelent. Ezek az emberek szakmájuk mesterei, olyan előadásban lesz részünk, amit sokáig emlegetni fogunk – lelkendezik csillogó szemmel, és látni rajta, hogy ezt így is gondolja.
