Tegye fel a kezét, aki tudja, hány néven ünnepeltük már augusztus huszadikát?
Erre, és hasonló kérdésekre is tudja a választ, aki ott volt szerdán este a Múzeumban.
Nekünk már nem mindennapi – 200 éve azonban az volt- viseletben kezdte előadását Erostyák Zoltán a Mélyen SZÁNTÓ Esték szerdai előadásán. Kölcsönvette az emeleten kiállított csikóstól a kalapját és a cifraszűrét, azt öltötte magára. Ezzel is megalapozva az előadása további mondanivalóját, mely szerint: A Hagyomány érték?
Dugovics és Libamájfesztivál
Láttunk hagyományt és hagyományos dolgokat, sőt olyat is melyet a közvélekedés, a történelem, esetleg a politika alakított hagyománnyá. Megtudtuk, hogy a nagy magyar hőseink, akikre oly büszkék vagyunk, – akiket már általános iskolában is minden gyerek ismer – vagy csak kreált hős, mint Dugovics Titusz, vagy nem is magyar, mint Zrínyi Miklós. Egyébként Dugovics szerb, Zrínyi horvát volt.
Említést kapott az orosházi kenyér, mint hagyomány. Szó esett a Libamájfesztiválról is, ami ugyan lehet hagyomány, mivel városunkban régen is volt libatartás, de már csak hagyományos, mivel semmi köze nincs a régi korokhoz. Ha valóban hagyományként akarnak rá emlékezni, akkor novemberben Szent Márton nap környékén rendezzék, amikor a hízott libát vágni szokták – jegyezte meg az előadó.
Bő gatya vagy csizmanadrág?
Megtudtuk, mivel városunk két mezőgazdasági terület határán feküdt, ezért nagyon gazdag hagyományban és értékekben. Jellemző vidékünkre a csizmanadrág és a bő gatya is, a csikóskalap és a kis karimájú dinnyekalap is.
Felmerült a nagy kérdés: Vajon melyik hagyományt kell akkor most őriznünk?
A válasz a következő volt: – Mindkettőt! Ez a miénk, attól vagyunk az ami! Szeretünk csak a szépre emlékezni, de az árnyoldalát is meg kell mutatni a dolgoknak. Mindenki, aki valamikor ezen a településen élt, valamilyen szinten alakította a környezetét. Nem tudjuk azt megmutatni, hogy ki vagy mi volt az átlagos, mert a társadalom minden rétege képviseltette magát itt. Az hogy valamilyen kép kialakul az emberben a gyökereiről, az nagyszerű példa arra, hogy az emlékezet és a ragaszkodás mennyire viszonylagossá, sérülékennyé, és mennyire formálhatóvá teszi a hagyományokat – mondta Erostyák Zoltán.
