A zenekar vendégjátéka mély nyomot hagyott a közönségben.
Szeptember 9-én telt ház előtt adott koncertet a Kassai Állami Filharmonikus Zenekar /Státna filharmónia Kosice / az orosházi művelődési központban.
A zenekar jó hírét már korábbi időkből ismertük. Mint most megtudtuk, 1968-ban alapították, Szlovákia második szimfonikus zenekaraként. Rövid idő alatt népszerű lett hazájában és külföldön is. Koncertjeiken számos világhírű művész is fellépett vendégként. A 90 tagú zenekar jól képzett muzsikusokból áll. Hangversenyeik műsorán a barokk művektől napjaink zenéjéig minden műfaj megtalálható.
A koncert első számaként Mirko Krajci: Ünnepi nyitánya hangzott el. A nagy előadói apparátust igénylő mű a kortárs művészet kiváló alkotása. Fanfár-szerű induló témájában ízelítőt kaphattunk a zenekar magas szintű fúvós kultúrájából. Az Ünnepi nyitány egy tehetséges kortárs zeneszerző szépen felépített zenéje, mely az öröm és az ünnepi hangulat mellett a lassú részben megszólaltatja a szomorúságot, a bánatot is, mint az ember életének velejáróját. Ez utóbbit különösen szépen, mély átéléssel játszotta a zenekar.
Ezt követően Franz Krommer: Koncert két klarinétra és zenekarra c. alkotása szólalt meg. A bécsi klasszicizmus minden stílusjegyét, hangvételét, dallamvilágát magán viselő mű üde színfoltja volt a koncertnek. Két remek klarinétművész öröm-muzsikálását hallhattuk zenekari kísérettel, akik bársonyos szép hangon virtuóz technikával, elmélyült muzikalitással szólaltatták meg a művet.
Befejezésül a zeneirodalom egyik legnépszerűbb művét – Felix Mendelssohn-Bartholdy :IV. szimfónia / A-dúr / „Olasz” op.90 – játszották. A romantikus zene hangulatát szinte páratlan módon sugárzó műből árad a napsugarasan csapongó üde hang, pezsgő kedély, szinte tavaszi hangulatot ébresztve.
A második tétel lassú, szélesen hömpölygő melódia, mintha zarándokok karán, vagy körmeneten szólalna meg.
A mérsékelt tempójú harmadik tétel formailag megfelel a klasszikus szimfóniák menüett-tételének.
A negyedik – zárótétel – Saltarelló, ami egy régi olasz ugrótánc neve. Szüntelenül száguldó, óriási iramú hajsza, mely a szerző korábbi művének a Szentivánéji álomnak a scherzojára emlékeztet. Ez a tétel technikailag is óriási feladat elé állítja az előadókat.
Az est karmestere: Zbynek Müller a fiatalabb korosztályhoz tartozó, kiváló karmesteri adottságokkal rendelkező, szuggesztív erejű dirigens.Mindvégig kézben tartotta kiváló felkészültségű zenekarát, amely érzékenyen reagált minden mozdulatára, jelzésére. Talán a Mendelssohn mű utolsó tételében érezhettünk némi – fáradtságra utaló – helyenkénti pontatlanságot…
A hálás orosházi közönség vastapssal ünnepelte minden elhangzott mű után a karmestert és a zenekart, akik egy Bartók és egy Dvorak mű ráadásával köszönték meg az elismerést.
A szerző karmester, címzetes zeneiskola igazgató
